free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A pozitív gondolkodás csapdái

FT         Címkék: gondolkodás, pszichológus, púder 4 hozzászólás

A pszichológus nem arra van, hogy átprogramozza agyunkat a pozitív gondolkodásra. Egy mesterséges rózsaszín világ építése helyett, próbáljunk inkább reálisan látni.

Amíg a pszichoterápiára jelentkezők a XX. század első felében nagyjából sejtették, hogy előbb-utóbb eltalálja őket a vizes lepedő az analitikus díványon - vagyis kiderül, hogy az óvodáskori macskanyúzásokkor voltaképpen az Apát kínozták, és az Anya szimbolikus szerelméért köpőcsöveztek a többiekre a kisállatbarát-szakkörön -, addig mostanság a "rózsaszín pszichodumával" szemben igyekeznek felvértezni magukat a lelki segítségért folyamodók. "Tudom, nézzem a dolgok naposabbik oldalát!" - fintorognak a depressziósok a rendelőkben, mintha a pszichológus a mechanikus hülyülésért szórná a jutalomfalat-mosolyait.



Annak ellenére, hogy a terapeuták alapvetően valóságvizsgálatra, az események reális szemléletére buzdítanak - vagyis olyasmire, hogy az önhibáztatások, a válogatott maga-gyalázások labirintusából próbáljunk az eredményeinkre is kacsintani egyet -, a közvélekedés sokszor az automatikus "optimista üzemmódra kapcsolással", a negatív gondolatok egyszerű kicserélésével azonosítja a terápiát. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a pszichológus majd "átprogramoz". Reggel tízszer rávicsorítunk a tükörképünkre, és azt mondjuk: "Szép vagyok!", aztán soha többé nem kell húzóra elfogyasztani a hétdecis Johnny Walkert pasizás előtt. Kitapétázzuk a hálószobánkat "Csodálatos napra ébredek!" feliratú matricákkal, és aznapra védőburok képződik köztünk és a vezérigazgató között. Ugyan már…

Természetesen - mint a nagy változásokkal jellemezhető korokban általában - napjainkban is reneszánszát éli a csodavárás. Háromszor odahókuszpókuszolnak nekünk a varázsgömbön át, és megszűnik a "pszichoszomatikus allergia"; leveszik az átkot, összepasszintják a csillagjegyeket, és nincs többé párkapcsolati zűrzavar; megvuduznak az "ősidőkben szabadalmaztatott" atlantiszi technikával, és elfelejtjük, hogy valaha pánikrohamokat éltünk át a metrón. Semmivel sem kell szembesülnünk tehát, nuku lelki munka, önvizsgálat, kínkeserv, bűnbánat és lelkifurdalás, nincs felfakasztott seb és rosszul összehegedt bánatok széthasogatása: a dolgokat a "szakértő"- sámán, kuruzsló, vagy akár maga a Dumbledore-nak látott pszichológus - majd megoldja helyettünk.



Az egyszerű "pozitív agymosás" is valami hasonlót céloz: ahelyett, hogy nagyító alá tennénk a dolgainkat, egyszerűen szeretnénk elhinni, hogy attól, hogy glóriát mantrázunk a fejünk köré, az valóban oda is kerül az éterből. A konfliktusok/megoldatlan problémák örvényéből így voltaképp a másik szélsőségbe, a pasztellszínű paradicsomba lépünk át. Itt minden botlásunk "értékes tapasztalat", a hibáink a megfelelő kontextusban "evolúciós előnyök", a kritikátlan, másokat megalázó magatartásunk pedig "asszertivitás", érett önérvényesítés.

Bátran kigúnyolhatjuk például a házastársunk fizetését, sportteljesítményét vagy a szőrzetébe vágott, gyenge szimmetriával bíró, ámde szexisnek szánt mintázatot, hiszen végre "önmagunkat adjuk", spontán és őszintén.  Ha nagyon igyekszünk, mindig találhatunk olyan dimenziót, amelynek mentén nem maradunk alul a másikkal való összeméricskéléskor: ha a szeretőnket az élettársunk lakásán elégítettük ki, gondolhatunk arra - hiperpozitívan, ugyebár -, hogy az etikai szabályok áthágása az egyik legfelszabadítóbb élmény, amellyel semlegesíthető a Freud által (is) elemzett rossz közérzet a modern kultúrában.

Az önmagunkkal kapcsolatban alkalmazott, kényszeresen és kritikátlanul pozitív gondolkodási stílus könnyen egyeduralkodóvá válhat. Elképzelhető, hogy így megússzuk a soros téli depressziót, és nem ájulunk el többé, ha a képünkbe röhög a vizsgáztató, viszont a környezetünk megszenvedheti a változást (és ezáltal - bumeránghatás! - előbb-utóbb mi is). Az udvariasság, az alázat és a hála mind olyasféle, a társas kapcsolatainkat működtető elemek, amelyek áldozatul eshetnek az extrém módon énközpontú ajnározáshullámnak.

Márpedig a boldogságkutatók - mert ilyenek is léteznek - szerint a hála kifejezése az egyik legcélravezetőbb stratégia az élettel való elégedettségünk növelésére. Semlegesíti az irigységet, a kapzsiságot, az ellenségességet; megtanít arra, hogy odafigyeljünk az "adottnak" vett dolgainkra, rácsodálkozzunk és köszönetet mondjunk értük. A fókuszt a felfúvódott egónkról a társainkkal és a világgal való viszonyunkra helyezi át.



A pszichoterápia során tehát nem egyszerűen a sötét szemüveget vagy a negatívra hangolt agytekervényeket váltjuk át színes lencsékre és boldogsághormonokban fürdőző neuronokra. A cél sokkal inkább az elkeseredést vagy szorongást kiváltó, negatív irányú torzítások "felülvizsgálata", a valóságnak megfelelőbb gondolatok megfogalmazásának képessége, illetve - amennyiben valóban nehezen feldolgozható, negatív események értek bennünket - önáltatás és hazudozás helyett az elfogadás, és a stresszteljes tapasztalatot követő pszichés növekedés előmozdítása. Ami hosszú távú, kemény, embert próbáló meló... de úgyis ideje volt kinőni a varázspálcát!



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés