free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Mindenkinek szüksége van egy pszichológusra

Trapp Henci         Címkék: interjú, pszichológia, púder 0 hozzászólás

Az emberek meg vannak arról győződve, hogy a terápiás ülések sok pénzbe kerülnek. Pszichológusokkal beszélgettünk arról, hogy vajon mindenkinek kell-e lélekgyógyász.

Általános vélekedés az emberek többségében, hogy aki pszichológushoz jár, az beteg, de legalábbis ketyós, mindenesetre biztosan nincsenek barátai. Járosi Balázs pszichológussal és Kiszely Márta szakpszichológussal beszélgettünk, hogy kiderítsük, hogy ez miért van így. Kicsit beástuk magunkat az ő lelkükbe is, és azt is megkérdeztük, hogy egy pszichológusnak szüksége van terápiára, akkor mit tesz.

Borsa: Miért utasítják el mindig nagyon sokan a pszichoterápiát, mint lehetséges alternatívát, az emberek problémáinak a megoldására? Megváltozhat az emberek hozzáállása pozitívan a pszichoterápiához? 
Járosi Balázs: - Az átkosban terjedt el, hogy aki pszichológushoz jár, az elme roggyant. Nyilván ehhez hozzájárul a nagyon régi diliházakról olvasott, látott történetek, az azokban megjelenő kínzások, és az is, hogy sokan keverik a pszichiátriát a pszichológiával. Persze az sem jó, ami Amerikában van, ahol csak az számít, hogy hol dogozol, hol van házad, milyen autód van és ki a pszichológusod. A nyugati norma szerint természetes dolognak számít, hogy ha valakinek nehézséget jelentő problémája akad, már akkor elmennek az emberek pszichológushoz. 
Kiszely Márta: - Itthon egyre többen jelentkeznek önismereti igénnyel pszichoterápiára, életvezetési tanácsadásra. Én látok esélyt arra, hogy ez megváltozzon. Persze még mindig sokkal többen mennek el jóshoz és gyógyszertárba, mint terápiába, mert az a közvélekedés az emberekben, hogy aki pszichológushoz megy az bolond.

http://www.evolution-consulting.hu/DonPictures/Kiszely_Marta.jpg
Kiszely Márta, klinikai szakpszichológus
 
Az nem lehet probléma, hogy úgy szocializálódtunk, hogy minden tünettel rohantunk gyógyszerért a háziorvoshoz, és nem is gondoltunk lelki problémákra? 
Járosi Balázs: - De, persze, az emberek rengeteg gyógyszert szednek, feleslegesen. Az a gond, hogy a köznyelv még mindig nem tesz különbséget pszichológus és pszichiáter között. A pszichológus nem ír fel gyógyszert, persze diagnózist adhat, ami által a pszichiáter is közelebb kerül a megoldáshoz, és ő már tud és ír is fel gyógyszert. Azt nem mondom, hogy a pszichológusok gyógyszerellenesek, a terápiás ülések mellett előfordulnak olyan betegségek, amikor kiegészítő gyógyszeres terápiára is szükség van. Sok esetben szükség van arra, hogy gyógyszerekkel csökkentsék a látomásokat, hallucinációkat, a mély, depressziós tüneteket.
 
És a kliensek, nem süllyednek bele könnyen a kényelmes betegszerepbe?
Járosi Balázs: - De, persze, kényelmes betegszerepben lenni, mert akkor az emberrel foglalkoznak. Sajnos nagyon sokszor egy szimpla rosszkedvre is ráhúzzák, hogy az depresszió. A köznyelvben legalábbis elterjedt egy bizonyos pszichológiai szakzsargon, amelyet egyértelműen rosszul használnak, de mindenki használja. A nyelvbe való beépülés, a szociális reprezentációk komolyan torzítják a valós dolgokat. 
Kiszely Márta: - Ha valaki rosszkedvű, akkor nem lehet azt mondani, hogy depressziós, hiszen a diagnosztikai kézikönyv felsorolja, hogy milyen tüneteknek, mennyi ideig kell meglenniük ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy valóban depresszióról van szó, szóval az egy vicc, hogy mindenki depressziós. És persze az is veszélyes, hogy egy-egy tünetet bárki produkálhat, de nem mindegy, hogy meddig áll fenn a tünet, milyen intenzitású, milyen körülmények között. 
 

Járosi Balázs, pszichológus

Hogy jut el valaki a terápiáig? 
Járosi Balázs: - Valakinek van egy olyan problémája, amivel nagyon régen küzd – persze mindenki számára mást jelent az, hogy régóta - van, aki tíz évig is elhordoz egy-egy gondot, mert nem tudják, hogy mit lehet vele kezdeni, és ódzkodnak a terápiától. Tehát kialakul egy lelki diszkomfort érzet. Ami nagy probléma, hogy az emberek nagy többsége meg van róla győződve, hogy a terápiás ülések sok pénzbe kerülnek, ami valamilyen szinten igaz. Ha a nagy átlagbéreket nézzük, akkor tény, hogy heti hat-nyolcezer, de akár sokkal többet kiadni egy óráért, az drága. A terápiáért azért kell fizetni, ez is egy motiváló erőként hat: azért adják ki a pénzt, mert egy másik ember a szaktudását, az idejét, segíteni akarását rád fordítja, amellett, hogy az illető akar megváltozni. Azok a terápiák nem lesznek hasznosak, amikor tegyük fel, egy anyukának van egy kamasz gyermeke, aki ilyen, olyan, amolyan problémával küzd, ami konfliktusokat okoz. Erre azt mondja az anya: "Én kifizetem a terápiát, és elmész pszichológushoz!" -, ha a gyerek nem akar megváltozni, a világ összes terapeutája sem tud majd változást hozni nála, és a családja életébe.
 
Tapasztaljátok ti is azt az attitűdöt, ami sokakban jelenik meg, és felháborodott kérdésként szokás is feltenni, egy-egy terápiában résztvevő embernek, hogy "Te fizetsz azért, hogy beszélgess?! Nincsenek barátaid?!"
Járosi Balázs: - Így rengeteg embert kérdőre vonnak, de egy barát soha nem lesz objektív, ott megvannak a közös élmények, az nem egy keretbe foglalt kapcsolat, ahol van szóbeli munkaszerződés, ahol kiválasztunk egy problémát, amiről kommunikálunk. Egy baráttal a kommunikáció mindig csapongó, másrészt a barátot befolyásolják a közös élmények, emlékek, és a kapcsolat maga is. Ezért a pszichológusok nem is vállalnak el barátokat, mert az egész nagyon bekavar a kapcsolatba, a barátságba, és nem is vezet semmire. Egy pszichológussal olyan dolgokat is megoszthatsz, amit egy baráttal nem, hiszen minden ember életében vannak nagyon-nagyon gáz dolgok, tehát amire nem büszke. Voltaképpen azért fizetsz a terápiáért, mert olyan dolgokat is elmondhatsz a terápia során, amit máshol nem. Egy barát is tud segíteni, hiszen, ha elmondasz neki dolgokat, igenis könnyíthetsz a lelkeden. Mindenki egy laikus pszichológus, de nem szakemberek.

Bemutatkozásotokban - a Lélekösvény oldalon – olvastam, hogy saját magunk számára nehéz feltenni kérdéseket, azokat a kérdéseket, amelyeket megválaszolva jobban megismeri önmagát az ember. Ezek szerint mindenkinek lehet szüksége – illetve van szüksége – pszichológusra? 
Kiszely Márta: - Ennél azért összetettebb a dolog. Függ attól, hogy kinek milyen az önismerete, hogy mekkora szeleteket hasít le magáról, olyan dolgokból, amik neki nem tetszenek. Önismereti csoportterápia biztos vagyok benne, hogy minden egyes embernek jót tenne. Igen, mindenki tudna belőle profitálni, még ha nem is szükségként definiáljuk. Önismereti igénnyel, ahogy mondtam is egyre többen jönnek. Ha nem ég a ház, épp nincs semmi baj egy önismereti órán akkor is el kell gondolkodni, magunkról.
 
Vannak tipikus, általánosítható tünetek, amikor azt érezhetjük, hogy terápiára van szükségünk? Mik azok, amikből a legkönnyebben észrevehetjük, hogy a lelkünkben valami nincs rendben. 
Kiszely Márta: - Ez egy nagyon széles spektrum, mert, hogy kinek, mi az, ami zavaró, az nagyon sokféle lehet. Van, aki nem bízik önmagában, nem elégedett az életével, azzal, ahogy kinéz, az nem tetszik neki - vannak ilyen felismerések. Sajnos a legtöbb esetben kellenek a tünetek, hogy valaki felismerje, hogy problémája van. Persze mindenkinek vannak rosszabb napjai, amikor bal lábbal kel fel, de ettől még nincs depressziója. Nehéz felismerni, hogy tényleg rossz kedvem van, vagy tényleg depressziós vagyok? Kellenek a betegség tünetek, de akkor már nehezebb a pánikból, vagy a depresszióból kihozni valakit. Vannak a tipikus stresszbetegségek, amikor már elég korán észre kell venni, hogy probléma van. Ilyen tünetek az alvászavar, nehéz elalvás, gyakori felriadás éjszaka. Ugyanarra a minimum hat óra nyugodt alvásra mindenkinek szüksége van, ha ez tartósan nem megy, akkor az mindenképpen egy erőteljes jel, hogy valami nincs rendben. Aztán ott van még az általános fáradtság, kedvetlenség. Gyakorlatilag a testünkre kell odafigyelni, ahhoz, hogy meglássuk a problémát a lelkünkben.

Milyen kapcsolat alakul ki a pszichológus és kliens között? 
Járosi Balázs: - Egyrészt a pszichológust kötelezi a titoktartás, másrészt meg kétoldalú, hiszen valaki azért megy el pszichológushoz, hogy segítséget kérjen, hogy megoldást találjon, és a pszichológus vezet az úton, amíg megoldja az ember a problémáját. Az pedig terápia függő, hogy irányítottak a beszélgetések, vagy csak tanácsadás. Egy életvezetési tanácsadásban, legfeljebb rávezetések vannak, hiszen nyilván elhangoznak olyan kérdések a pszichológustól, amelyek segítségével az illető tovább tud lépni. Tehát olyan nincs, hogy megmondjuk egy személynek, hogy ezt és ezt kell csinálnod, hiszen nem mondhatjuk meg, hogy ki, mit kezdjen a saját életével.
 
Előfordul, hogy kötelék alakul ki pszichológus és kliens között? Létezik terápiára való rászokás? 
Kiszely Márta: - Egyénileg különbözik, hogy milyen módon tartunk távolságot. De, direkt technikák nincsenek arra, hogy hogyan lehet valóban „páciens-terapeuta mederben” tartani a kapcsolatot, mert bizony van olyan, hogy megkedvelik egymást, sőt még ennél több. Viszont egy pszichológusnak van általában annyi önismerete, hogy felismerje ezeket, a kötelékeket, és ekkor ajánlhat egy másik személyt, akihez a páciense járhat.
 
Ti terapeuták, nem veszítek a szívetekre a kliensek által elmondott, sokszor nagyon súlyos problémákat? Vagy ezt is megtanultátok, hogy miként peregjen le?
Járosi Balázs: - De persze, nyilván sok minden bennragad. Ezért is kötelező minden pszichológusnak szupervízióba járni. Amelynek során elmegyünk egy másik pszichológushoz, akinek fizetünk és beszélgetünk szakmai, privát dolgokról, lehet ez egyéni és csoportos is. Főleg egy-egy terápiával kapcsolatban hasznos csoportos szupervízióra menni, hiszen előfordul, hogy megakadunk egy-egy ügy folyamatában, és ilyenkor kvázi szakmai konzultációt lehet tartani amellett, hogy a terheket is lerakjuk.
 
Ideális lenne az az állapot, ha a háziorvosunk mellett - aki gyakorlatilag - állandó, hasonlóan egy pszichológus is jelen lenne az életünkben?
Kiszely Márta: - Persze, hiszen ha megmaradunk konkrétan a tüneteknél: fejfájás, magas vérnyomás, fülzúgás, alvási nehézségek, hirtelen hízás, fogyás, amelyek mögött az orvostudomány nem talál kiváltó okokat, akkor bizony nagyon sok esetben pszichés tünetekről van szó. És persze, a háziorvos továbbküldi, mindenki meghozza a diagnózist, miszerint negatív, viszont a beteg tovább szenved.




Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés