free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Mocskos médiaillúziók

Szirmai Hedvig         Címkék: bulvár, dirt, kritika, sorozat, tévé 1 hozzászólás

Egy sorozat, ami amerikaiaknak készült, de a médiában zajló folyamatok nálunk sem sokban különböznek a látottaktól. Esetleg annyiban, hogy itt kevesebb a pénz.

Kishazánkban nem könnyű manapság kiigazodni a bulvársajtó kesze-kusza világában. (Írhattunk volna bűzös posványt is, csak az eufemizált verzió jobb nyitómondatnak tűnt.) Ahány orgánum, annyiféle tálalás, annyiféle ellentmondó történet, annyiféle tömény hülyeség. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy a bulvársajtó példányszáma esett vissza a legkevésbé a nyomtatott újságok piacán. Valahogy még mindig érdekli az embereket, hogy mi újság a Liptai-Gesztesi (ex)házaspár háza táján, hogy Győzikét a Lukács fürdő szaunájában látták, vagy hogy Kiszel tünde megint új bugyit vett. Lehet, hogy ez már mindig is így lesz, mindenesetre itt még nem merültünk el teljesen abba a sűrű bűzös trágyába, amiből a tengeren túli bulvármédia már sosem fog - bár vélhetően nem is akar, vagy nem is tudna - kimászni. Mindez annak kapcsán jutott eszünkbe, hogy a Viasat3 az amerikai bemutató után napra pontosan három évvel újfent műsorára tűzte a
Dirt: A hetilap című sorozatot.

A szériát eredetileg az amerikai FX Networks sugározta 2007. január 2-án, és fél évre rá egyszer már látható volt a Viasat3 műsorán. A két évad (2007,2008) alatt összesen húsz epizód készült el Lucy Spiller bulvárfőszerkesztő kalandjaiból. A Dirt a hollywoodi színészek, zenészek és újságírók ritka undorító kapcsolatairól és azok kölcsönhatásairól szól - tipikusan amerikaira butított változatban. A történet fogadtatása elég felemásra sikeredett: tulajdonképpen nem bukott meg, de nem is lett kirobbanóan sikeres, és a második évad után le is vették a képernyőről.

www.tvguide.com

Két szempontot is érdemes megvizsgálni ahhoz, hogy tisztább képet kaphassunk arról, miként ütötte fel a fejét a bulvár a televíziózásban. Eddig mindenki számára teljesen világos volt, hogy a televíziós valóságshow-k és szitkomok, kiegészítve a televíziós műsorvezetőkkel, olyan mennyiségű anyaggal látják el a bulvársajtót, hogy néhány lap szerkesztőségében elég egész nap a tévét nézni, és máris kész a fél újság. A feleséget keresgélő Benkő esetében a Borsán már felhívtuk a figyelmet arra, mennyit számít az erőteljes bulvártámogatás egy tévés sorozat esetében. Mindenkit érdekelnek az úgynevezett háttérinformációk a műsorokról, hogy a színfalak mögött ki, kivel és hányszor, mikor, miért és mennyiért. Ezek a hírecskék sokszor oly nagyon valóságosnak tűnnek, ennek ellenére nagyrészt a kreatív szerkesztők találják ki az egészet. És a kölcsönhatás garantáltan működik: a tévé adja a sztorit az újságnak, az újság cserébe reklámozza a tévét. Árukapcsolás megoldva, a néző/olvasó meg átverve, de ez a bulvármédiát már egy cseppet sem érdekli.

A Dirt esetében viszont valami különös dolog történt. A televízió felrúgta a bulvársajtóval kötött hallgatólagos megállapodást és elkezdte kiteregetni azt a működési mechanizmust, amit fentebb vázoltunk, és ami a néző/olvasó átverését szolgálja! És ki tudja, ha az emberek megtudják, hogy az egész az elejétől a végéig hazugságra épül, akkor talán egy idő után el fognak gondolkodni azon, hogy mit nézzenek vagy olvassanak?

http://featuresblogs.chicagotribune.com, www.teamsugar.com

A Dirt magazin főszerkesztőjét, Lucy Spillert a Jóbarátok Mónikájaként megismert Courteney Cox Arquette alakítja - sajnos nem igazán meggyőzően. Egyrészt nagyon nehéz elvonatkoztatni a vicces szitkom idióta karakterétől, másrészt nagyon nehéz úgy eljátszani egy sok mimikával és gesztussal teletűzdelt szerepet, ha az embernek közben arcizma sem rándul. Nem, ezt nem az átélés hiánya, hanem a botox intenzív használata eredményezi. Ez a szénné botoxozott arc, amely (a szájon kívül) mindenhol le van merevedve, teljesen hiteltelenné tesz bármilyen alakítást, és nem igazán tudjuk, kinek jó egyáltalán. A szerkesztőség "mindennapjaiba" való betekintés lehetősége is csak látszólagos. Az értekezletek, a kollégák viszonya, az információgyűjtés vagy a szabályok folyamatos kijátszása meglehetősen idealizált. Mintha nem igazán akarták volna terhelni vele az amerikai nézőket. Ezzel szemben kőkeményen az arcunkba tolják, hogy a színészek simán drogoznak, miközben egészségnépszerűsítő kampányokban vesznek részt, és hogy aki a legtöbbet beszél a család fontosságáról, az valójában homoszexuális, az ünnepelt főszerkesztőnő pedig tulajdonképpen magányos, és jobb híján otthon maszturbál.

A sorozatból az derül ki, hogy egyetlen sztár sincs Hollywoodban, aki ne veszett volna el a drogok, kurvák, hazugságok és zsarolások kavalkádjában. Mindenki hazudik mindenkinek, mindenki átver mindenkit, annak érdekében, hogy a saját élete sikeresebb legyen. Az epizódok nem vezetnek sehova, a néző meg csak hitetlenkedve kapkodja a fejét és próbálja értelmezni, hogy akkor most mi is történik valójában és vajon olvasson- e még újságot egyáltalán.

www.tvguide.com

Aztán van itt még egy felemásra sikeredett szereplő, Don Konkey, a paparazzi fotós, Lucy régi barátja, aki mellékesen skizofrén, és olyan dolgokat, embereket lát maga körül, akik egyébként nem léteznek. Az mozgathatta a kreatív alkotókat, hogy az egyszeri néző szerint egy paparazzi eleve nem lehet normális, ha ilyen szakmát választ magának, úgyhogy dobjunk rá még egy lapáttal, és legyen az illető annyira hülye, hogy még a saját ujját is levágja, csak hogy az intenzív osztályon ápolt sztárocskáról csinálhasson néhány fényképet. Eláruljuk a Borsaolvasóknak, hogy a valóságban ez nem így van, a sajtófotósok sok mindent bevállalnak ugyan, de nem feltétlenül skizofrén őrültek, akik szellemnőkkel élnek együtt, miközben villanyborotvával eszik a mákostésztát.

Az viszont, hogy egy bulvárlap főszerkesztője, miközben mindenen és mindenkin gátlástalanul átgázol, a magánéletében meg játssza az erkölcscsőszt, egyébként akár még hiteles is lehetne! Persze csak akkor, ha nem Courteney Cox játszaná a figurát, akitől ugyanis mindig azt várjuk, hogy beugrik a Central Perk-be Chandlerrel egy kávéra…
Ha másra nem is, de arra mindenképpen jó ez a sorozat, hogy újfent szembesüljünk azzal a hatalmas átveréssel, amit a bulvármédia próbál beadni a társadalomnak. És ne legyenek illúzióink! Ez a sorozat ugyan a tengerentúlon játszódik és amerikaiaknak készült, de a médiában zajló folyamatok, a celebek és magánéletük kis hazánkban sem sokban különböznek az amerikai példától. Talán csak annyiban, hogy itt valamivel kevesebb benne a pénz, és nem csinálnak róla tévésorozatot.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés