free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Az én - szakítás után

Fiáth Tita         Címkék: énkép, kapcsolat, lélek, szakítás, válás 0 hozzászólás

Szakítás után nem ritka, hogy a világ legelhagyatottabb, legközömbösebb emberének érezhetjük magunkat. Pedig nem szabadna összetöpörödnünk.

Bizonyára mindannyiunknak ismerős a szakítást követő hullámvasutazás a bosszúfantáziák hangulatjavító képei és a reménytelen zokogások között. Az aggodalom, a levertség vagy a gyilkos düh érzelmeivel - az elhagyatásunkhoz kapcsolódó gyásszal - többnyire inkább rosszul, mint érett megküzdési stratégiákat alkalmazva birkózunk meg. Gyarapszik a bánatháj, túlóráznak a méregtelenítésért felelős szerveink, a feladatok pedig magukra hagyottan tornyosulnak az íróasztalunk és a mosogatópult tájékán. Ahhoz, hogy kicsit alaposabban megértsük, mi történik velünk ilyenkor, a kusza érzelmek és az önsorsrontó viselkedés mellett érdemes megvizsgálnunk, hányadán állunk önmagunkkal a szerelmünktől való végső istenhozzád után.

Egy évvel korábban elvált asszonyok énképét és identitását vizsgálva pszichológusok döbbenten tapasztalták, hogy a nők kétharmada "elveszettnek", "a személyiségétől megfosztottnak" és "sehová sem tartozónak" írta le magát. "A férjem megtanított vitorlázni és síelni, én meg beavattam őt az örmény konyha és a művészmozik rejtelmeibe - mondta egyikük a kutatás során. - Mióta elköltözött, nem voltam a kikötőben. A síléceket eladtam, és enni is azt eszek, amit éppen találok. Azt hiszem, nem csak amiatt kerülöm a korábbi hobbijaimat, mert rá emlékeztetnek. Nem. Mintha beszáradt volna bennem valami: egyszerűen nem találom a régi Esthert, aki örömét lelte a tengerészcsomók megtanulásában és a francia filmekben." Elképzelhető, hogy a szakítást követően egyszerűen a depresszió miatt vagyunk közönyösek és beszűkültek - úgy tűnik azonban, hogy az elválásra az énkép más jellegű "összetöpörödése" jellemző, mint a pszichiátriai betegekre.



Amikor belevágunk egy új kapcsolatba, nem egyszerűen az intimitás vágya és a szexualitás hajt. Ideális esetben a partnerünkkel az énünk szinte korlátlan kiterjesztését  is átélhetjük. "Nem tudtam bekapcsolni a DVD-lejátszót, ő meg nem beszélt spanyolul - folytatja Esther. - Én rendszerint elájultam a méregtől sorban állás közben. Ő megnyugtatott, viszont képtelen volt udvariasan beszélni a rendőrökkel vagy az ellenőrökkel. Ez maradt az én reszortom. Kiegészítettük egymást, de úgy, hogy nem azt éreztem: na, van egy intelligens mankóm! Inkább, hogy én magam vagyok képes szinte bármire, ha együtt vagyunk. Ezt jelentette a házasságom akkoriban." Egy másik amerikai kutatás bebizonyította, hogy frissen egymásba szeretett egyetemisták énképe pozitív irányban változik - mégpedig úgy, hogy egyre komplexebb, bonyolultabb lesz. Eszerint a tudás, a képességek vagy a különböző tevékenységek megosztása a szerelmünkkel a saját énünk összetettebbé válásával jár együtt. Később sajnos ebbe a személyes gazdagodásba rondít bele a szakítás...

Az "én mint a férjével autót szerelő feleség" vagy az "én mint hétvégéken ralliversenyekre járó nő" énrészek mellett váláskor alighanem fájdalmasabb az "én mint jó szerető", sőt: az "én mint szerethető személy" oldalaink sérülése. Úgy tűnik ugyanis, hogy az "én" nem a többi embertől elszigetelt, belső kincsünk, hanem nagy mértékben annak függvénye, hogy kikkel ápolunk intim, bizalmas kapcsolatokat. (Épp emiatt sohasem értettem, amikor az emberek arról álmodoznak, hogy a halhatatlanság reményében pár száz évre hibernáltatják magukat. Ha elfogadjuk, hogy "önmagunk" fogalmába a számunkra jelentős kapcsolataink is beletartoznak, akkor a távoli jövőben, szüleink, testvéreink és barátaink nélkül felébredve kérdéses, hogy mennyire beszélhetünk majd "én-ről" abban az értelemben, ahogyan most magunkat ismerjük.) Egy-egy viszony lezárásával járó visszautasítottság nem egyszerűen a későbbi - többnyire átmeneti - magány miatt fájdalmas. A szakítás valójában belőlünk "szakít ki" egy jókora darabot: megtépázza a hitünket, hogy szeretetre méltó, elfogadható, és a hibáink ellenére is becsülhető emberek vagyunk.



Minél hajlamosabbak vagyunk a túláltalánosításra - vagyis arra, hogy olyasmiket gondoljunk: "Elhagyott. Engem nem lehet szeretni. Most már látom: hiába próbálkoznék a jövőben, úgyis mindenki átver!" -, annál intenzívebb és hosszabban tartó depresszív periódust kell átélnünk. Ha képtelenek vagyunk az egyedi eset tanulságait "lehorgonyozni" az adott eseménynél - konkrétan: az exünknél -, és következtetéseket vonunk le az összes további kapcsolatunkra nézve, nem egyszerűen a hangulatunkat ássuk alá, hanem a kezdeményező készségünket is. Esther, aki nem csupán a férjét, hanem a vitorlázó, moziba járó és konyhaművész énjeit is elveszítette, aktuálisan képtelen bármilyen örömet okozó tevékenységbe fogni (ami szükséges volna ahhoz, hogy túllépjen a válásán). Mások ellenben okoskodhatnak így: "Lehet, hogy a férjem tanított meg búvárkodni, de időközben sokkal kiválóbb lettem, mint amilyen ő valaha lesz. Azért, mert közös hobbink volt a merülés, még kipróbálhatom, milyen volna egyszer a barátnőimmel elnézni a Vörös tengerhez!". Amennyiben az elhatározást tett követi, a hölgynek jó esélye van arra, hogy új emberekkel ismerkedjen meg és barátkozzon össze. Nem a búfelejtő szexre vagy egy újdonsült szerelembe való gyors fejesugrásra gondolok. Sokkal inkább arra, hogy a néhány hónapos sebnyalogatás utáni első, bátortalan lépéseink a világba tovább segíthetik a gyógyulást. Az énünknek egy falat puha kenyér ugyanis, ha észrevesszük, hogy ránk mosolyogtak a szemközti taxiból, hogy a barátaink megosztják velünk a titkaikat, vagy hogy felkér tangózni egy idegen. Hogy minden korábbi kudarcunk ellenére szerethetőek maradtunk, továbbra is.


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés