free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Maradjunk barátok!

Borsa         Címkék: barát, párakapcsolat, szakítás 0 hozzászólás

Talán sokan elengedik a fülük mellett a címben szereplő óhajt, mégis a szakítás utáni barátságok igen gyakoriak. Valamiért mégsem működnek.

A férfiak által kezdeményezett, vagy a kölcsönös megegyezéssel abszolvált elválásokat követően gyakrabban marad fenn a jó viszony. "Ezt azt hiszem, én is alátámaszthatom – igazolja a statisztikákat egy 24 éves lány. – Függetlenül attól, mennyire figyeltem oda, hogy ne bántsam meg a másikat, valamiért hallani sem akarnak rólam az exeim, pláne, ha egy újabb szerelem miatt tettem ki a pontot. Két volt barátommal tartom a kapcsolatot, mindketten maguk mondták ki, hogy elég volt. Talán a pasik nem képesek túllépni a sértettségükön, a csajok viszont mintha nem tudnának véglegesen elszakadni." Lehet némi igazság abban, hogy a nők gyakrabban fejezik be úgy a kapcsolataikat, hogy valamiképpen mégse kelljen teljesen lezárniuk azt. A barátság felajánlásával nyitva hagyhatnak egy kiskaput, amin visszaosonhatnak, ha befuccsolna a következő szerelmi kísérletük. Ha ők dobják a férfit, oldhatják a bűntudatukat is, ha viszont ők a kirúgott felek, a haverságon keresztül megőrizhetik a másik életében való jelenlétüket, például a háttérből irányíthatják a következő szerelem alakulását is. Gyakran pusztán az elválással együtt járó, azonnali, intenzív gyászmunka felvállalása helyett hagyják lassan átalakulni vagy kihunyni a hevesebb érzelmeket.



Ahhoz, hogy mindkét fél számára tartalmas barátságok születhessenek, a csillagok igen kedvező együttállására van szükség. A legfontosabb a szerelmi viszonyt megelőző, illetve a kapcsolatban folyamatosan fenntartott barátság megléte. "A párom újabb és újabb randevúkat próbált kikövetelni, miután szakítottunk – meséli egy 28 éves nő. – Arra hivatkozott, hogy én ajánlottam fel, hogy maradjunk barátok. Ezen máig nevetnem kell: hogy a fenébe vehetett komolyan egy ilyen udvariassági formulát, amikor soha életünkben nem voltunk azok! Bárhogy erőltetem az agyam, nem tudok visszaemlékezni egyetlen összefüggő beszélgetésre sem, amit lezavartunk volna egy kóla mellett, az üres poénkodást leszámítva." Fontos a zárás mikéntje is: a szakítósblogra kívánkozó, válogatott szemétkedések – némán eltűnünk, sumákolunk, porig alázunk, agresszort játszunk – után ne csodálkozzunk, ha az ex nem hív meg a lemezbemutató koncertjére. Kétséges, hogy az "Akarsz róla beszélni?" körök megúszásával fel tudunk majd építeni egy, legalább őszintének látszó kapcsolatot. Azt pedig minek?

A sikerrecept következő, nélkülözhetetlen összetevője a barátok és a család támogatása: "A volt csajomat mindenki ribancozta a társaságban – emlékszik vissza egy 22 éves fiatalember. – Nagyon jó nő volt, olyasvalaki, aki kéthavonta szerelembe esik, és persze levegőt venni sem képes szerelem nélkül. Függetlenül attól, hogy rohadtul fájt, amikor én is besétáltam a csapdájába – mert persze pont az unokabátyámmal kellett összejönnie –, nagyon csípem, és szívesen mászkáltam vele azután is, hogy köztünk véget ért romantika. A barátaim viszont nyomban elkezdték az aknamunkát, és addig oltogattak, amíg azt vettem észre, hogy már a telefont sem veszem fel, amikor tudom, hogy moziba hívott volna a csaj."



Ennél is keményebb helyzet azonban, amikor az új partnert kellene a régivel összeboronálni. Az aktuális szerető egyfelől joggal féltékeny: nem egyszerűen arról van szó, hogy a szikra bármikor újból belobbanhat, vagyis nem pusztán a szex az, ami a "szerelemféltés" voltaképpeni tárgya. Ha jobban belegondolunk, a lángolás a párkapcsolatokban néhány éven belül – már csak a kegyetlen hormonális háttértényezők miatt is – alábbhagy. Ideális esetben marad a szoros, pozitív érzelmekkel átitatott kapcsolat, amelyben ilyen-olyan trükkök segítségével újból és újból felturbózzuk a szenvedélyt. Az új társ tehát azzal szembesül, hogy némiképp olyan viszonyban vagyunk az exszel, ami egy idő múlva elvileg őt illetné meg. Akárhogy is nézzük, a kezdeti időben igazi kötéltánc ez – főleg, ha az új társ nem bírja nem észrevenni, hogy az exszel mennyivel gördülékenyebb a szövegelés, több az összemosoly, nagyobb az egymásra hangolódás. Azt, hogy mindez évek munkája, a játszmázás során alig veszi/vesszük figyelembe. A féltékenység csiholása aktuálisan jó ötletnek tűnhet, hosszú távon viszont frankón aláássa az exszel fenntartható, ennél többre érdemes barátságot – az új szerelemről nem is beszélve.

Amerikai párkapcsolati kutatók – meglehetősen száraz és kiábrándító módon – szeretik az emberi viszonyokat a könyveléshez hasonlítani. Annál nagyobb esélyünk van fenntartani egy kapcsolatot – így a számító tudósok –, minél inkább megtérülnek a befektetéseink. Ha az exszel való barátkozás kimerül abban, hogy órákon át hallgatjuk a szórakoztatónak sem nevezhető sirámait egy sörözőben, miközben az új pasink kiállítás-megnyitóján tizenéves kiscsajok döngicsélnek, akkor a "befektetés" oldalunk alaposan kibillenti az egyensúlyából a mérleget. A volt partnerrel való, élvezetes barátság akkor őrizhető meg, ha az idő- és energiaráfordításunk, és az érzelmi befektetéseink – ide számíthatjuk a fájdalmat, ami az új nője láttán szalad végig rajtunk, vagy az anyánkkal való összeveszéseket, aki nem érti az egészet – hosszabb távon is megtérülnek (vagyis valaki figyel ránk, meghallgat, tanácsokat ad, érzelmileg támogat és így tovább, kinek-kinek a szájíze szerint). Akkor viszont ragaszkodjunk foggal-körömmel, hiszen kevesen képesek az exekhez hasonló éleslátással, ugyanakkor mégis szelíd empátiával az arcunkba tolni a kézitükröt, amikor az már nagyon odakívánkozik.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés