free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Volán mögé ülve tiltakoznak a szaúdi nők

Brabham         Címkék: kultúrtripp, nők, szaúd-arábia, vezetés 2 hozzászólás

Szaúd-Arábia a világ egyetlen országa, ahol törvény mondja ki, hogy nő nem vezethet autót. A szabály elleni tiltakozások most ismét fellángoltak. Megosztják a társadalmat.

Maha al-Kvatani manapság egy jól megszokott rituálét hajt végre, amikor beül a babakék családi dzsip vezetői ülésébe: belenéz a visszapillantó-tükörbe és ellenőrzi, hogy a fejkendője, illetve az arcát takaró fátyol a helyén van-e, elsuttog egy imát, majd benyúl a biztonság kedvéért a táskájába, és meggyőződik róla, hogy a fogkefétől a dezodoron és a kényelmes ruhákon át az imaszőnyegig minden benne van-e, aminek kéznél kell lennie a börtönben.

Bármikor szüksége lehet ezekre a holmikra. Június 17-én al-Kvatani történelmet írt azzal, hogy Szaúd-Arábiában ő lett az első nő, aki közlekedési bírságot kapott. Ő erre kitüntetésként tekint, ami azt bizonyítja, hogy ellenszegült a tiltásnak, amely szerint a nők nem vezethetnek autót a királyságban, és azt reméli, hogy utat tört, amin majd sok másik asszony is követi – a börtönbüntetés lehetősége viszont így is fennáll. Al-Kvatanit ez sem érdekli: amikor először volán mögé ült, azt mondta, „ha senki nem hoz áldozatot, senki nem kapja meg az őt megillető jogokat sem.”



A kép illusztráció

Szaúd-Arábia a hatalmas, néptelen sivatagok, az alacsony épületek és az olcsó olaj hazája – vagyis egy autóknak való ország. A főváros, Rijád nagyobb, mint Los Angeles, és semmilyen tömegközlekedése nincs, ezért a nőknek a férfi családtagjaikra kell hagyatkozniuk, vagy bevándorló sofőröket kell fogadniuk tekintélyes összegekért. Al-Kvatani és több tucat társa ezt megelégelve vonult az utcára, és ezzel az arab forradalmak egyik legfurcsább megmozdulása vette kezdetét – gyalogos tüntetők helyett a volán mögött ülő nők tiltakoztak, akik otthon hagyták a sofőrjeiket, és maguk vezettek el az élelmiszerüzletbe, az orvoshoz és a gyerek elé az iskolához. A világ más tájain rengeteg nő a hálátlan feladatok közé sorolja ezeket a tevékenységeket, Szaúd-Arábiában viszont sokaknak a régóta áhított szabadságot jelentik. Hillary Clinton szavaival élve: „Ezek a nők bátrak, és jó ügy érdekében harcolnak.”

Gazdasági ügy vagy vallási kérdés?

Az 1960-as évek reformjai Szaúd-Arábiában is megnyitották az oktatás kapuit a nők előtt, így ma már ők teszik ki az egyetemi hallgatók 58 százalékát. Ugyanez azonban nem mondható el a munkahelyekről, ahol a pozícióknak csak a 15 százalékát töltik be nők. A kormányzat arra biztatja a magánvállalkozásokat, hogy alkalmazzanak több nőt – természetesen olyan feltételek mellett, amelyek megakadályozzák, hogy az idegen asszonyok és férfiak keveredjenek egymással –, de ez aligha fog megvalósulni, ha a nők nem tudnak kocsival járni a munkába. Sok középosztálybeli családot így ugyanis semmi nem ösztönöz arra, hogy a feleségek és a lánygyerekek dolgozni menjenek, mert a fizetésüket sofőrre kellene költeniük. A mérnökként tevékenykedő Nadja Bakhurdzsi például úgy becsli, 25 százalék pluszköltséget jelent számára, hogy a cégénél dolgozó nőknek kocsikat és sofőröket kell biztosítania. Ő szívesen meghozza az áldozatot, de mint mondja, a vállalkozások többségénél „ez akadályává válik a nők alkalmazásának.”

A változást többször is beígérték – a leghíresebb alkalom az volt, amikor Abdullah király 2005-ben azt mondta az ABC TV riporterének, Barbara Waltersnek, hogy „Hitem szerint eljön a nap, amikor a nők vezetni fognak”. Szaúd-Arábia azonban mindmáig megmaradt a világ egyetlen olyan államának, amelyben a nők hivatalosan ki vannak tiltva a kormány mögül. De miért is? „Semmi olyan nem áll a Koránban, ami tiltaná, hogy a nők vezessenek” – ismeri be Abdullah al-Oveardi, aki önmagát „mérsékelt” egyháztudósnak nevezi, és állítását aligha lehet cáfolni, ugyanis Mohamed prófétának legalább két feleségéről tudjuk, hogy utaztak teveháton. A vallási törvénykezés során azonban a konzervatívok azzal érveltek, hogy a nők túl nagy szabadságot kapnak, ha volán mögé ülhetnek, és ez a nemek keveredéséhez vezethet, ami tiltott. Al-Oveardi szerint az intézkedésre „azért volt szükség, hogy megvédjük az asszonyainkat a zaklatásoktól, és a társadalmunkat az olyan nyugati problémáktól, mint az egyedülálló anyák és a zabigyerekek kérdése. Ezek a gondok mind abból származnak, hogy a férfiak és a nők kapcsolatát semmi nem szabályozza.” Mikor azt kérdezem, mit mondana erre egy konzervatív egyháztudós, al-Oveardi felnevet, és azt feleli: a konzervatívok találkozni sem volnának hajlandóak egy amerikai újságírónővel.

Megosztott a helyi társadalom is

A törvény érvényre is jut. Amikor a kétgyermekes elvált anya, Manal al-Sharif májusban feltett magáról egy videót a YouTube-ra, amelyen vezetés közben volt látható, kilenc napra őrizetbe vették. Ez jelentősen visszavetette a tiltakozó mozgalom támogatottságát is: bár világszerte ezrek tettek közzé videókat, amelyekben szolidaritásuk jeléül dudálva vezetnek, a kampány június 17-i kezdete óta csak néhány tucat szaúdi nő ült kormány mögé.



A kezdeményezés ráadásul ettől függetlenül is elég megosztónak bizonyult. A nőjogi aktivisták azon vitáznak, hogy a polgári engedetlenségnek milyen hatásai lehetnek egy olyan társadalomban, ahol nemcsak a nézetkülönbségek szokatlanok, hanem az is, hogy a nők kiállnak a nyilvánosság elé. A modern Szaúd-Arábia épphogy csak kifejlődött a konzervatív beduin kultúrából, amelynek alapelve volt, hogy a nőket otthon kell rejtegetni. Amikor az 1960-as években megindult az országban az urbanizáció, az asszonyok úgy alkalmazkodtak a változásokhoz, hogy nikábbal takarták el az arcukat. A liberálisabbak ma már nem hordják a fátylat, de a többség a mértékletesség jegyében továbbra is eltakarja magát, így aztán a szaúdi nők látványa a YouTube-on egyeseknél kiverte a biztosítékot. „Az ilyesfajta viselkedés nem része a kultúránknak” – mondja al-Oveardi.

Mindemellett az is probléma, hogy a gazdag családokban, ahol nem jelent gondot a sofőr felfogadása, sok nő nem is érzi úgy, hogy a vezetéshez való jog elsődleges kérdés volna. „Önmagunk legrosszabb ellenségei vagyunk az emancipációban” – mondja Rijám Darvish. Ő is kiáll amellett, hogy a nőknek joguk van vezetni, de nem csatlakozik a tiltakozáshoz. „Ha elkapnak, azzal ártok a családomnak. Túl sok a vesztenivalóm” – fogalmaz. Paradox módon egyébként a legtöbbet épp az alsóbb néprétegekhez tartozó, konzervatívabb szemléletű asszonyok profitálnának abból, ha a nők vezethetnének. „A változás igényének azokban a nőkben kellene kialakulnia, akik nem tudják megfizetni a sofőrt – mondja Darvish. – De pont ők vannak róla a leginkább meggyőződve, hogy a nőknek nem szabadna volán mögé ülni.”
A király mindeközben az ügyet „társadalmi” kérdésnek titulálta, és azt mondta, a népen múlik, hogy változnak-e a szabályok. Az azonban nem világos, hogyan lehetne véleményt nyilvánítani: bár helyhatósági választások már vannak (igaz, a nők részvétele nélkül), a szaúdiak semmilyen fórumon nem tudnak fellépni az olyan nemzeti kérdésekben, mint a jogosítványszerzés. A vezetéshez való jogért harcolók egy része ráadásul fél is tőle, hogy a többség az ötlet ellen lenne, így ők szívesebben látnának egy olyan királyi rendeletet, amilyenben a hatvanas években a mostani uralkodó egyik féltestvére, Fajszál király kimondta, hogy a lánygyerekek is járhatnak iskolába. „Szerintem ugyanazt akarja, mint mi – mondja a női jogokat is képviselő Alvalid Bin Talal Alapítvány alelnöke, Amira al-Tavil hercegnő. – Ő is bővíteni szeretné a nők jogait.”

Az idei tiltakozások egyébként már nem az elsők a sorban. 1990-ben 47 nő hajtott keresztül Rijádon egy demonstráció keretében, aminek eredményeként mindannyiukat letartóztatták, megfosztották az állásuktól, és – férjeikkel együtt – eltiltották egy évre az ország elhagyásától. Ezek a Sofőrként emlegetett asszonyok a mai napig diszkriminációnak vannak kitéve. Néhányan azzal is érvelnek ellenük, hogy a tiltakozás egyenesen hátráltatja a női mozgalmakat, mert doktrínák kiadására készteti a vallási vezetőket, amiket aztán kormányrendeletekbe is foglalnak. „Fejlődésre van szükség, nem forradalomra” – mondja a hercegnő, aki a kezdeményezéseket támogatja, de úgy gondolja, hogy konfrontációra nincs szükség.

Nagy a tét

A konzervatívok és az aktivisták egy dologban mindenesetre egyetértenek. Ha a nők vezethetnének, az többet jelentene annál, hogy könnyebben eljutnának A pontból B-be: sokkal mélyrehatóbb változásokat indítana be, amelyek alapjaiban rendeznék át a szaúdi társadalmat. A konzervatívok számára, akik szerint isteni rendelet, hogy a nő otthon tartózkodjon, és a családra ügyeljen, azt jelezné egy ilyen jogszabály-módosítás, hogy csökken a férfiak hatalma a nők felett, és el kell fogadni a nagyobb függetlenségüket, így egyes aktivisták szerint a vezetéshez való jog kiharcolása lenne az első lépés a komolyabb változások irányába.

Jelenleg a szaúdi nők az országot csak egy férfi hozzájárulásával hagyhatják el. Nem vehetnek fel kölcsönt sem, ha nem igazolja két férfi a kilétüket, pedig birtokukban van a kormány által kibocsátott személyi igazolvány. A gyermek-elhelyezési perekben automatikusan a férfiak részesülnek előnyben. Ezekkel az ügyekkel sokkal nehezebb megbirkózni, mint a vezetési tilalommal – mondja Favzia al-Bakr, az 1990-es Sofőrök egyike. „Aki vezethet, az eljut bárhova, mozgékony és jogai vannak. Ha erre lehetőséget kapnánk, fokozatosan rátérhetnénk a jelentősebb kérdésekre is – fogalmaz az asszony. – Ha volán mögé ülhetünk, minden lehetséges.”

Ezzel sem ért azonban egyet minden aktivista. „A dominóeffektus Szaúd-Arábián nem működik” – mondja Muna Abu-Szulejmán, aki a közelmúltban felszólalt egy szaúdi nőjogi konferencián. Szerinte ha a nők vezethetnének, az egyszerűen egy stoptáblát állítana a Nyugat és a helyi liberálisok követelései elé, és így alapjaiban egyáltalán nem változna a nők szerepe a társadalomban. „El kell gondolkodni rajta, hogy mi értelme van annak, ha vezethet az ember, miközben egyedül nem hagyhatja el az országot – mondja. – A nőket sok szempontból másodrangú állampolgárokként, sőt szinte gyerekekként kezelik. Először ezekkel az alapvető kérdésekkel kellene foglalkozni. Ha a vezetést kipipáljuk, ez nem történik meg.”

Egy szerény dzsiddai háziasszony, Nadzsla Hariri szerint pedig az a legjobb megoldás, ha nem csap ekkora felhajtást az ember. Az ő férje pilóta, ezért gyakran nincs otthon. Ha ilyenkor a sofőr sem jelenik meg a kért időpontban, az asszony egyszerűen beül az autóba. Egyáltalán nem tartja magát ezért bátornak vagy pláne hősnek. „Én csak egy anya vagyok, aki elviszi a gyerekeket az iskolába. Nem akarom párbajra hívni a kormányt – vonja meg a vállát. – Egyszerűen eluntam a várakozást.” A nő szavaiból az olvasható ki: a társadalmi változásokat nem kell mindig kampányoknak és konfliktusoknak megelőzni. Néha az is elég az ilyesmihez, ha egy nő úgy dönt, hogy engedélykérés nélkül tesz meg valamit. Vagy ha egy másik bírságot kap börtönbüntetés helyett.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés