Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Amikor hátrány a vonzó külső

Fiáth Tita         Címkék: kapcsolat, lélek, szépség, sztereotípia, vonzókülső 14 hozzászólás

A szép embereket barátságosabbnak, társaságkedvelőbbnek képzeljük, pedig a vonzó külsőnek is megvannak a hátrányai. Megcsúnyulni azért felesleges lenne.

Miközben a fizetésünk felét hajbodorítókra, szemhéjpúderre és márkás gúnyákra költjük, illetve a szabadidőnk jelentős hányadában a külalak gatyába rázásán fáradozunk, talán eszünkbe sem jut, hogy a jó megjelenésnek számos hátulütője is akad. A szépség előnyei elsősorban olyan környezetben használhatók fel, ahol nagy a játéktér, gazdagok a lehetőségek, és többféle irányban mozoghatunk. Vizsgálatok szerint a nagyvárosi környezetben élő "jó csajok" sokkal elégedettebbek az életükkel, mint vidéki társnőik, akik ugyanazokkal jártak óvodába, mint akikkel később a munkahelyre bicikliznek. A zárt közösség és a változás hiánya következtében egyfelől nem képesek a javukra fordítani a szépséghez fűződő pozitív sztereotípiákat (az "Aki vonzó, az tehetséges, jólelkű, kedves is" féle pozitív előítéleteket, hiszen mindezt a falu "mindenki ismer mindenkit" logikája hamar felülírja).

Másrészt a szurkálódásokból is bővebben jut: "Húszéves koromig a szüleimmel éltem az Alföldön - emlékszik vissza egy főiskolás lány. - Kislányként a csodámra jártak, hú, milyen szép gyerek, aztán később rendszeresen állnom kellett a buszon, mert ha valakinek a férje mellett volt csak hely, már beindult a pletyka. Nem tudtam úgy táncolni valakivel egy bálon, vagy csak viccelődni a boltban, hogy utána ne szégyenkezzenek a szüleim, mert a fél falu azt pusmogja, mekkora ribanc vagyok. Pesten kevésbé vagyok feltűnő, egy-két vénkisasszonyt leszámítva normális volt velem idáig mindenki."



A szép emberek sokszor arra panaszkodnak, hogy nehezen alakítanak ki tartalmas kapcsolatokat másokkal. A felszínes haverkodással nincs probléma, hiszen ahogy több pszichológiai kísérlet is rámutatott, a vonzó külső egyben a jófejség "tulajdonításával" jár karöltve. "A gondok akkor kezdődnek, amikor többet szeretnék az emberektől - panaszolja egy 28 éves férfi. - Kevesen feccölnek energiát a velem való barátkozásba, a nők pedig egyenesen cinikusan kezelnek. Egy ismerősöm szerint ez a félelem miatt van így. Az emberek alapjában véve felszínesnek gondolnak. A csajok többsége el sem hiszi rólam, hogy esetleg komolyan gondolom, ezért bár hízeleg a hiúságuknak, ha velem töltenek egy estét, sokszor bezárkóznak és rideggé válnak utána, mert attól tartanak, hogy majd átverem őket." A pozitív színezetű sztereotípiáknak tehát megvannak az árnyoldalai: a modellkülsejű emberekről nem feltételezzük, hogy valaha csalódtak volna. Hogy lehettek elkeseredettek, szomorúak, befelé fordulók.

Mivel úgy véljük, hogy az életük jelentős részét rózsaszín ködbe burkolózva töltötték, egyben el is távolítjuk őket magunktól (akiknek bezzeg bőven jutott a szerencsétlenségből és fájdalomból!). Minél nagyobb szakadékot vetítünk önmagunk és a megnyerő külsejűek közé, annál kevésbé gondoljuk, hogy valóban volnának megosztható, közös élményeink, ezért elutasítóak vagy zavartak leszünk a társaságukban. Mindez később nagy mértékben hozzájárul a szép emberek kerüléséhez, hosszabb távon pedig az elmagányosodásukhoz.



"Akik valóban kíváncsiak voltak rám, akik vették a fáradságot, hogy tényleg megismerjenek, azokkal komoly, mély barátságokat alakítottam ki. Magányos úgy istenigazából sohasem voltam - tiltakozik egy 36 éves középvezető nő. - A munkahelyemen azonban akadtak problémák. Hiába mutattam be a harmadik diplomámat vagy az anyanyelvi szintű angoltudásról kiállított papírjaimat, amikor előléptettek, nem maradtak el a "nagyfőnök macája" típusú megjegyzések. Volt, aki az öltözőszekrényemet firkálta tele ocsmányságokkal, volt, aki a férjemnek írt emaileket, amelyekben férfiúi szolidaritását fejezte ki, persze névtelenül." Mivel a szépséget igen magasra értékeljük napjainkban, úgy tűnik, hogy a jó külsejűek eredményeit látva hajlamosak vagyunk megfeledkezni a sikerhez vezető egyéb tényezőkről (így feltételezzük például, hogy a szőke nők hülyék, és kizárólag a szexuális szolgáltatásaikkal törnek utat előre). A háttérben nem egyszerűen az azonos neműek - például a kevésbé vonzó, idősödő vagy elhanyagolt kolléganők - irigységét figyelhetjük meg.

A szépség olyan valuta, ami - a David Beckham vagy Ronaldo-féle reklámkampányokra sandítva - egyrészt a férfiak számára sem mellékes adomány, másrészt pedig provokatív, felszólító jellegű inger. A csinos nőre nem csak a többi nő féltékeny, hanem azoknak a férfiaknak is kiváltja az irigységét, akik nem kaphatják meg - miközben a fáma arról szól ugyebár, hogy a csaj bárkivel, válogatás nélkül...



Pusztán a népszerűségért megcsúnyulni kár lenne, viszont a rosszindulat lefegyverzése sem egyszerű. Elzárkózás és sértődöttség helyett nagy adag alázatra van szükség akkor, amikor a társas visszautasítás ellenére kell előhúzni a "Ha kidobnak az ajtón, visszamászok az ablakon" hozzáállást, izzadtságszag nélkül, derűsen mosolyogva. (Minderre főként zárt közösségekben, mint amilyen egy kistelepülés vagy egy munkahely, lehet szükség, vagyis ahol különösen fontos, hogy az ellenséges közhangulatot számunkra kedvezővé alakítsuk, ha a menekülésen kívül nincs más választásunk.) Mikorra szereztünk egy-két támogatót a "Nahát, nem is olyan, amilyennek gondoltuk" vélekedéshez, könnyen felpöröghetnek a dolgok - és ha türelmesek vagyunk, talán sikerül a rólunk kialakított képet valóban annyira pozitívra hangolni, amilyennek a szociálpszichológusok képzelik.        



Szólj hozzá Te is!

14 hozzászólás   

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma (pl: hétfő)?

Hozzászólások

14 hozzászólás   

Janka 2010. február 12. péntek, 16:33

Nem csak a szépeket, de a sminkelt, ápolt nőket is "hátrányosan" különböztetik meg. Én mindig is törődtem a külsőmmel (persze agyra is gyúrok vazze:))) sminkeltem magam, ráadásul vörös rúzzsal, szőke vagyok mindenhez és elegánsan öltözöm. Sokan irigykednek, kritizálnak de nem érdekel. Szerencsére férfias jellemem miatt a munkahelyemen (de máshol sem)a férfiak nem mernek ajánlatot tenni, tudják,hogy fejüket veszem:)))-ráadásul a főnőkük is vagyok. Ha valaki meg a külsőm miatt tart hülyének az az illetőt minősíti. Szóval nem kell tőrödni mindenkivel.

Elefánt 2010. február 06. szombat, 09:54

Sziasztok! Én az az eset vagyok, akit kislány korában sokat csúfoltak.. Majd ez megváltozott. Gimiben nagyon sok "barátom" volt, és még az után is sokan akartak velem barátkozni. Nagy részükről kiderült, hogy nem barátok, csak érdek hajtotta őket. Mikor erre rájöttem, "eltűntem" előlük, megszűntettem a nagy udvartartást. Azóta sem kérdezték, hogy mi lett velem, csak lapos szemmel köszönnek, stb. Eljutottam oda, hogy bár sokan nem mernek velem barátkozni, pláne hogy a külsőmhöz erős határozottság társul, azzal barátkozom, akivel akarok. Ha eleinte tart is valaki tőlem, úgy irányítom a dolgot, hogy hagyja megismertetnem magamat. Ha ekkor sem "vevő", hát Isten áldja. A másod-harmadkörös véleményeket pedig kizárom, ugyanis azok általában negatívak. Csak a szűk kör véleménye számít. Ha mindennel foglalkoznék, akkor egy 4 fal között gubbasztó depressziós, önmagát megkérdőjelező zombi lennék. Ugyan azok megvoltak, mint a cikkben a példák: buszos-pletykás-ribancos, mert szívesen beszélgetek; füves-drogos-züllött, mert szeretek, és bátran kacagok 100 foggal bármikor; férfiak nem mertek közeledni, mert azt hitték, pillangó vagyok; munkahelyen a főnök felesége tiszta ideg, tombol a féltékenységtől, pedig a 3 lépést tartom. stbstbstb..... Fárasztó dolog, amin 1 ember változtatni nem tud. Talán a sztereotípiák bomlanak azzal, hogy egyre több szép, csinos, okos nő kerül be a köztudatba, médiába, ld. Demcsák Zsuzsa.

Virág 2010. február 05. péntek, 12:57

Nagyon nehéz volt kivédeni az ércelödéseket... ezért váltottam többször munkahelyet mert férjes asszony létemre kikezdtek velem amit borzasztóan szégyeltem, hogy véletlenül kiderül.(Szerintem nem adtam rá okot, hiszen mindenkivel egyformán figyelmes voltam, hiszen csak munkaköri teendöimet végeztem, és 3 lépés távolságot igyekeztem megtartani)

nyuul 2010. február 05. péntek, 10:22

mielőtt bárki letámadna leszögezem, hogy bár nem úgy nézek ki mint Naomi Campbell, de nem tartom magam rondának, nem ez formálta a véleményem:)

nyuul 2010. február 05. péntek, 10:20

ja és ezzel egybevág az utolsó kép is: ha valaki pornófilmekre jellemző hajjal és ruhában akar komoly ügyvédnek látszani mondjuk, akkor ne lepődjön meg ha kiröhögik .... sokan felvesznek egy köldökig kivágott feszülős fehér blúzt a munkahelyre és sírnak, hogy mindenki a mellüket nézi és nem veszik őket komolyan.

---G--- 2010. február 05. péntek, 10:20

Kedves EverythingxYourexNot! Lehet, hogy néha tényleg "kényelmetlen" a szépség, de hidd el, sok-sok lány cserélne Veled! Az, hogy a fiúk (akik komoly kapcsolatot keresnek) azért nem beszélgetnek Veled (azonnal), mert tartanak Tőled a szépséged miatt, még sosem jutott eszedbe? :) Próbálj meg Te is nyitni, de ha nem megy, ne erőltesd! Akinek igazán fontos leszel, nem a külsőd lesz az elsődleges szempont, amely alapján megítél!

nyuul 2010. február 05. péntek, 10:18

Kövezzetek meg, de szerintem ez egyrészt iszonyú álszent duma, mert sokkal jobb a "szépség" miatt megbélyegzettnek lenni mint ellenkezőleg, másrészt összetéveszti a cikk a cicababát és a szépséget. Gondoljatok a rút kiskacsa effektusra pl: hány olyan modellt láttunk akit kiskorában csúfoltak azért mert szeplős, pálcikavékony és fogszabályzója van, majd gyönyörű nő kerekedett belőle. Sokkal rosszabb érzés lehet a "csúnya" külsőre tett beszólásokat feldolgozni, mint azt hogy valakit féltékenykedve a szépségére hülyének/kurvának gondolnak - főleg ha nincs így akkor mi a fenét rágódna rajta az ember??? Ha megismeri valaki úgyis rájön, akinek meg nincs alkalma megismerni, az csak egy felületes vélemény, így nem is számít. Szóval szerinem az egész egy nagy baromság. De a cikk legnagyobb hibája, hogy összetéveszti a cicababa külsőt a szépséggel . Baromira nem ugyanarról van szó ... Mi jut eszetekbe Pamela Andersonról és mi jut eszetekbe Sienna Millerről első ránézésre? Mindkettő szőke, csinos de könyörgöm más STÍLUS.

céerem 2010. február 05. péntek, 09:34

betti Abszolút igazad van az előítéletekkel kapcsolatban! Engem is annyi ér, hogy már ott tartok, hogy soha senkiről semmit nem feltételezek és mondok, mert én is nap mint nap átélem ezt és nagyon rossz. A munkahely külön téma, főleg, mivel olyan közegben és olyan beosztásban dolgozom, ami nagyon nem női, és borzasztó nehéz mebecsülést kivívni. Különben szerintem nem is igazán lehet, mert a munkám minősége ellenére mindenki teszi az ajánlatokat 7 év után is. Annyi van, hogy kezelni kell tudni. Pedig nincs rosszabb, mint a visszautasított, sértett férfi.... :-)

betti 2010. február 05. péntek, 03:50

Vártam már egy ilyen cikkre! azt hittem, csak velem van a baj. Engem mindig ugy megnéztek a kolléganők anno, végigmustráltak, na, már megint mi van rajtam új, szép, stb. Pedig nem vagyok bombanő, aki órákig állt a tükörben, igaz, a divatos cuccokat szeretem, szolid smink, francia maníkűr, ápolt haj. De amikor megtudták, hogy főzni, sőt, mi több, sütni is tudok és diplomám is van, kiverte náluk a biztosítékot! nem fért össze a kettő náluk, pedig nem túl bonyolult dolog ez. De a legjobb az volt, amikor megtudták, hogy 8 éve párkapcsolatban élek és az esküvőnkre készülünk. Nagyon sok bántás és összesúgás ért emiatt, mert én mertem sokoldalú lenni. Azóta már nem dolgozom ott, de én is tanultam valamit: nem szabad előítéletesnek lenni. Szóval ha egy toprongy kinézetű lányt látok, elgondolkozom és nem ítélek elsőre.

EverythingxYourexNot 2010. február 04. csütörtök, 23:01

Én egy olyan lány vagyok, aki inkább szépnek mondaná magát mintsem csúnyának, és ezt nem mindig vélem áldásnak. Főleg, amikor fiúkkal ismerkedem - rögtön feltételezik rólam, hogy szép vagyok, tehát sok kapcsolatom volt, vihetnek az ágyba. Én viszont még szűz vagyok, és ilyen tekintetben félénk... Viszont a komoly kapcsolatot kereső srácok nem hozzám fordulnak általában, hanem a barátnőimmel csevegnek.

anya 2010. február 04. csütörtök, 13:43

Nekem nemrég volt egy igazi Barbie baba kinézetű hölggyel kapcsolatban kellemse csalódásom. A kisfiam osztálytársnője anyukája minden nap, tetőtől talpig a legutolsó divat szerinti cuccban, sminkben, frizurában és természetesen hegyesre manikűrözött, önvédelmi fegyver méretű körmökkel érkezik a kislányával iskolába. Természetesen délután átöltözve, új színre lakkozott körömmel. A kislánya nagyon zárkózott, mondhatjuk, fennhordja az orrát csajszika volt, akihez hozzászólni sem lehetett. Kisfiam kikapta padtársnak, teljesen bepánikoltam, mert az én kis drágám egy igazi sármőr 7 éves kora ellenére. Imádja a csajokat, folyton csacsog velük, ez a kislány pedig kemény dió volt neki. Anyukájával az első beszélgetéskor egyből kiderült, hogy igazi konyhatündér. Naponta főz, 3-4 fogásos kaját rittyent a családnak (a körme méretét látva elképzelésem sincs, hogyan). Igazán kellemes beszélgetőpartner, a kislányához viszont elég szigorú (túlságosan is szerintem), talán ezért zárkózottabb. Aztán az én kisfiam megpuhította a csajszikát, ma már traccsolnak is. Anyukáját látva, nehéz lehet a lépést tartani egy leánygyermeknek a tökéletes megjelenésű, Barbie anyucival.

céerem 2010. február 04. csütörtök, 13:01

Ez egy nagyon jó cikk, ki tudnám egészíteni egy második résszel a tapasztalataim alapján... A csúnyácska titkárnő a végén érdekes :-).

lanu 2010. február 01. hétfő, 16:04

Sok sok igazsággal és tapasztalattal teli!!Tényleg jó cikk, tetszett!!

---G--- 2010. február 01. hétfő, 15:36

Nagyon érdekes és tanulságos ez az írás. Még több ilyet!!! :)

Nem mi, ők

Megmutatjuk, ki miben vonult fel a 2010-es Emmy díjátadó vörös szőnyegén. Eva Longoria vs. Lea Michele.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

A nap pasija

Megdobálták Axl-t

A hajdani rock fenegyereke megélt már jobb koncerteket is, mint a legutóbbi ír fellépése volt.



Add a startlaphoz
evomedia