free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Amikor hátrány a vonzó külső

Fiáth Tita         Címkék: kapcsolat, lélek, szépség, sztereotípia, vonzókülső 14 hozzászólás

A szép embereket barátságosabbnak, társaságkedvelőbbnek képzeljük, pedig a vonzó külsőnek is megvannak a hátrányai. Megcsúnyulni azért felesleges lenne.

Miközben a fizetésünk felét hajbodorítókra, szemhéjpúderre és márkás gúnyákra költjük, illetve a szabadidőnk jelentős hányadában a külalak gatyába rázásán fáradozunk, talán eszünkbe sem jut, hogy a jó megjelenésnek számos hátulütője is akad. A szépség előnyei elsősorban olyan környezetben használhatók fel, ahol nagy a játéktér, gazdagok a lehetőségek, és többféle irányban mozoghatunk. Vizsgálatok szerint a nagyvárosi környezetben élő "jó csajok" sokkal elégedettebbek az életükkel, mint vidéki társnőik, akik ugyanazokkal jártak óvodába, mint akikkel később a munkahelyre bicikliznek. A zárt közösség és a változás hiánya következtében egyfelől nem képesek a javukra fordítani a szépséghez fűződő pozitív sztereotípiákat (az "Aki vonzó, az tehetséges, jólelkű, kedves is" féle pozitív előítéleteket, hiszen mindezt a falu "mindenki ismer mindenkit" logikája hamar felülírja).

Másrészt a szurkálódásokból is bővebben jut: "Húszéves koromig a szüleimmel éltem az Alföldön - emlékszik vissza egy főiskolás lány. - Kislányként a csodámra jártak, hú, milyen szép gyerek, aztán később rendszeresen állnom kellett a buszon, mert ha valakinek a férje mellett volt csak hely, már beindult a pletyka. Nem tudtam úgy táncolni valakivel egy bálon, vagy csak viccelődni a boltban, hogy utána ne szégyenkezzenek a szüleim, mert a fél falu azt pusmogja, mekkora ribanc vagyok. Pesten kevésbé vagyok feltűnő, egy-két vénkisasszonyt leszámítva normális volt velem idáig mindenki."



A szép emberek sokszor arra panaszkodnak, hogy nehezen alakítanak ki tartalmas kapcsolatokat másokkal. A felszínes haverkodással nincs probléma, hiszen ahogy több pszichológiai kísérlet is rámutatott, a vonzó külső egyben a jófejség "tulajdonításával" jár karöltve. "A gondok akkor kezdődnek, amikor többet szeretnék az emberektől - panaszolja egy 28 éves férfi. - Kevesen feccölnek energiát a velem való barátkozásba, a nők pedig egyenesen cinikusan kezelnek. Egy ismerősöm szerint ez a félelem miatt van így. Az emberek alapjában véve felszínesnek gondolnak. A csajok többsége el sem hiszi rólam, hogy esetleg komolyan gondolom, ezért bár hízeleg a hiúságuknak, ha velem töltenek egy estét, sokszor bezárkóznak és rideggé válnak utána, mert attól tartanak, hogy majd átverem őket." A pozitív színezetű sztereotípiáknak tehát megvannak az árnyoldalai: a modellkülsejű emberekről nem feltételezzük, hogy valaha csalódtak volna. Hogy lehettek elkeseredettek, szomorúak, befelé fordulók.

Mivel úgy véljük, hogy az életük jelentős részét rózsaszín ködbe burkolózva töltötték, egyben el is távolítjuk őket magunktól (akiknek bezzeg bőven jutott a szerencsétlenségből és fájdalomból!). Minél nagyobb szakadékot vetítünk önmagunk és a megnyerő külsejűek közé, annál kevésbé gondoljuk, hogy valóban volnának megosztható, közös élményeink, ezért elutasítóak vagy zavartak leszünk a társaságukban. Mindez később nagy mértékben hozzájárul a szép emberek kerüléséhez, hosszabb távon pedig az elmagányosodásukhoz.



"Akik valóban kíváncsiak voltak rám, akik vették a fáradságot, hogy tényleg megismerjenek, azokkal komoly, mély barátságokat alakítottam ki. Magányos úgy istenigazából sohasem voltam - tiltakozik egy 36 éves középvezető nő. - A munkahelyemen azonban akadtak problémák. Hiába mutattam be a harmadik diplomámat vagy az anyanyelvi szintű angoltudásról kiállított papírjaimat, amikor előléptettek, nem maradtak el a "nagyfőnök macája" típusú megjegyzések. Volt, aki az öltözőszekrényemet firkálta tele ocsmányságokkal, volt, aki a férjemnek írt emaileket, amelyekben férfiúi szolidaritását fejezte ki, persze névtelenül." Mivel a szépséget igen magasra értékeljük napjainkban, úgy tűnik, hogy a jó külsejűek eredményeit látva hajlamosak vagyunk megfeledkezni a sikerhez vezető egyéb tényezőkről (így feltételezzük például, hogy a szőke nők hülyék, és kizárólag a szexuális szolgáltatásaikkal törnek utat előre). A háttérben nem egyszerűen az azonos neműek - például a kevésbé vonzó, idősödő vagy elhanyagolt kolléganők - irigységét figyelhetjük meg.

A szépség olyan valuta, ami - a David Beckham vagy Ronaldo-féle reklámkampányokra sandítva - egyrészt a férfiak számára sem mellékes adomány, másrészt pedig provokatív, felszólító jellegű inger. A csinos nőre nem csak a többi nő féltékeny, hanem azoknak a férfiaknak is kiváltja az irigységét, akik nem kaphatják meg - miközben a fáma arról szól ugyebár, hogy a csaj bárkivel, válogatás nélkül...



Pusztán a népszerűségért megcsúnyulni kár lenne, viszont a rosszindulat lefegyverzése sem egyszerű. Elzárkózás és sértődöttség helyett nagy adag alázatra van szükség akkor, amikor a társas visszautasítás ellenére kell előhúzni a "Ha kidobnak az ajtón, visszamászok az ablakon" hozzáállást, izzadtságszag nélkül, derűsen mosolyogva. (Minderre főként zárt közösségekben, mint amilyen egy kistelepülés vagy egy munkahely, lehet szükség, vagyis ahol különösen fontos, hogy az ellenséges közhangulatot számunkra kedvezővé alakítsuk, ha a menekülésen kívül nincs más választásunk.) Mikorra szereztünk egy-két támogatót a "Nahát, nem is olyan, amilyennek gondoltuk" vélekedéshez, könnyen felpöröghetnek a dolgok - és ha türelmesek vagyunk, talán sikerül a rólunk kialakított képet valóban annyira pozitívra hangolni, amilyennek a szociálpszichológusok képzelik.        



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés