free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Egy férfi, ha megrázza az öklét a jövőnek

HT2         Címkék: hímtag, szilveszter, tél, újév 0 hozzászólás

A közelgő szilveszter alkalmából Hímtag kettő arról ír, vet-e számot a férfi az elmúlt évvel, és ha igen, hogyan teszi ezt. Válaszai röviden: "igen és "radikálisan".

Kicsit meglepett, amikor azt mondták, írjam meg, hogy én mint hivatásos férfi vetek-e számot a nőkhöz hasonlóan az elmúlt évvel szilveszter előtt, mert természetesen vetek. Lehet persze, hogy nem úgy, mint egy nő: ha nagy sóhajok közepette, párás szemmel történő révedezésről, vagy kockás papír fölött történő leltárkészítésről, netán éppen ezoterikus hókuszpókuszokról van szó, akkor tényleg kimaradok a buliból. Ha viszont az a kérdés, hogy beszélgettem-e az elmúlt 12 hónap történéseiről a kedvenc kricsmim félhomályában a haverjaimmal, és töprengtem-e egymagamban is a témán, akkor egyértelműen igen a válaszom. Mi több, az év elején pont egy férfiismerősöm mondta azt is nekem, hogy 2010 a nagy változások éve lesz, és neki is csak igazat tudok adni. Hozzáteszem: abban ezzel együtt sem hiszek, hogy a számoknak vagy a dátumoknak van valami jelentősége, és abban sem, hogy január 1-jén bármi elkezdődik, vagy december 31-én véget ér, netán hogy bármilyen, ehhez az időbeosztáshoz köthető ismétlődések volnának az életemben, mert mindez tényleg babonaság és asszonyoknak való hóbort. A naptárat viszont ugyanúgy használom, mint a nők, mert valami alapján mégiscsak muszáj tájékozódni az embernek, vagyis én is években mérem, hogy mi történik.



Szóval, ha már valamiben férfias vagyok e tekintetben, az leginkább az, ahogyan számot vetek. Ha egy kicsit jobban átgondolom a kérdést, rögtön ki is kell javítanom magam, mert igazából nem is számot vetek, hanem inkább számon kérek, úgy magamtól, mint az élettől meg a körülményektől. Magyarul mindig elégedetlen vagyok, még akkor is, amikor amúgy nincs rá okom, de erre természetesen csak utólag jövök rá. Ez pedig talán nevezhető tipikus férfihozzáállásnak, mert azt ugye még az ilyen nemi huncutságokat hivatásszerűen, sőt tudományosan vizsgáló szakik is hangoztatni szokták, hogy stresszben és az önértékelés béka segge alá történő szorításában mi igen erősek tudunk lenni. Technikailag ez nálam nagyjából úgy néz ki, hogy a sikereket felírom alig láthatóan a képzeletbeli papírlap alsó sarkába, a kudarcokat, elszalasztott lehetőségeket és az élet adott évre eső mocskos igazságtalanságait pedig középre, jó nagy betűkkel, aztán morgok – pedig amúgy kínosan igyekszem tartózkodni a "mi lett volna, ha…" kezdetű okfejtésektől, lévén hogy teljesen értelmetlenek.

Hozzáteszem ugyanakkor, hogy van ennek az én talán férfiasnak nevezhető hozzáállásomnak egy pozitív következménye is: ahogyan számot vetek az elmúlt évvel, ugyanúgy természetesen megtervezem a következőt is, és e tekintetben mindig roppant daliásan viselkedek. A "hát ez nem jött be" filozófiájához ugyanis szervesen hozzátartozik a "na de majd most" hurráoptimista princípiuma is (másképpen nem is tudna működni az egész rendszer szerintem), és ezt legalább annyira szenvedélyesen tudom előadni, mint a múlton való bosszankodást.



Persze, ahogy öregszem, egyre jobban tudom már előre, hogy világuralmi terveimből a következő évben sem lesz valószínűleg semmi, de ez a belátás ugyanúgy száműzetik ilyenkor az agyam leghátsó zugaiba, mint visszatekintéskor az a józan belátás, hogy még megvagyunk, és ha nem is hatalmas nagyokat, de sikerült előrelépni – úgyhogy a jövő peremén mindig úgy állok, mint a filmekben a buggyos inges kalózkapitányok a hajó orrában. Köztünk maradjon, de néha még az öklömet is szoktam rázni a horizont felé, hogy rakjátok nekem oda akár a világ peremét is, lenyomom simán. (Azt viszont szeretném kiemelni, hogy bár fogadkozni szoktam, fogadalmakat soha nem teszek, de ennek persze férfi mivoltomhoz semmi köze – csak annak köszönhető, hogy ismerem magamat.)

Nos hát, nagyjából így hányom-vetem meg magammal én a múltat meg a jövőt szilveszter tájékán, mielőtt áthányom-vetem magam a következő évbe (hogy ez mit jelent, annak az eldöntését a kedves olvasóra bízom). Mindezek fényében persze nyilván mindenki kiröhög, ha most azzal zárom a soraimat, hogy 2010 alapvetően egy szar év volt, de 2011-ben majd eljön a mi időnk. Én azonban egyrészt nagyon sok mindenki mástól is hallottam – úgy nőktől, mint férfiaktól –, hogy ez az esztendő nem volt az igazi, magamat meg már csak dafke is szeretem roppant komolyan venni, mert az irónia valójában baromi unalmas tud lenni, úgyhogy mégis ezt mondom. Különben is, azzal bizonyára még a leghangosabban kacagók sem ellenkeznek, hogy ha egy mód van rá, legyen igazam. Na szóval, BUÉK, aztán csak keményen.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés