free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

5 tipikus társasházi szomszéd

Borsa         Címkék: púder, szomszéd, sztereotípia 11 hozzászólás

Sztereotípiákat gyártani egyfelől nagy hiba, másfelől viszont természetes emberi stratégia, ami a világban való eligazodást segíti. Íme kis szomszéd-katalógusunk.

Társasházban lakni legalább annyira szórakoztató, mint amennyire pokoli élmény. Egész pontosan: megélve pokoli, elmondva szórakoztató. Előkelő szerepe van ebben többek között a szomszédoknak is, akik persze mind egyszeriek és megismételhetetlenek és egyéniségek, és különben is halál a sztereotípiákra, de azért mégiscsak nagyon jól elkülönülő skatulyákba sorolhatók. Alább öt személyes kedvencünket vesszük elő, hozzátéve: a sor még bőven folytatható, és az sem biztos, hogy minden házban mindannyian megtalálhatók. De azért elég valószínű…

deviantartA sustorgó pletykás néni

Napjában többször is személyesen keresi fel az embert, csengetés helyett az elhaló kopogtatást favorizálja, és amikor meghallja az ajtó felé közeledő lépteket, rögtön beleheli a kulcslyukon, hogy "csak az ablakot nyisd ki" vagy, hogy "elég lesz egy résnyire is". Mindig "csak egy percre" érkezik, és egy órát marad, ez alatt mi szóhoz kizárólag igenek és nemek formájában jutunk, bár ha rajta múlik, még ezeket is megspórolja nekünk, és megelégedik a bólogatással meg a fejcsóválással. Ideje rengeteg, dolga semmi, kedvenc témája a házban és a környéken lakók magánélete, természetesen kizárólag elítélő hangnemben: ez már megint a kertben hagyta a gyereke játékait, az már megint terhes, amaz már megint egy új nővel jött haza. Ha ebből kifogy (évente egyszer-kétszer), akkor esetleg szóba jöhet a politika vagy a közélet is (olyankor esetleg értjük is, miről beszél, mert amúgy olyan emberekről szövegel, akiket mi még nem is láttunk). Egy a lényeg: minden rossz. Maga a figura pedig a legrosszabb – nekünk.

deviantartA lógós egyetemista

A legkisebb lakás albérlője, vagy az egyik nagyobba költözik be harmadmagával. Az eggyel fentebbi archetípus történeteinek visszatérő szereplője, pedig alapvetően ugyanarról szól az életük: a semmittevésről. Ő persze inkább jön-megy, mármint éjszaka, mert nappal lehúzott redőny mellett piheni ki a másnaposságát – de az is lehet, hogy kifejezetten otthonülő típus, ilyenkor viszont hozzá jönnek. Sok vizet ennek ellenére nem zavar, csendes típus (nem véletlenül nem kollégista), sőt valószínűleg még köszönéssel sem bolygatja a viszonyunkat, mert magasról tesz rá, hogy ki kicsoda, és jó eséllyel a saját főbérlőjét sem ismeri, mert azzal is az apja tartja a kapcsolatot. Ha közvetlen szomszédunk, és vékonyak a falak, akkor a mindennapjairól egész jó képet kaphatunk: főzés, mosás, mosogatás és más világi hívságok hangjai a legritkábban szűrődnek át tőle, videojátékok, még moziba sem került filmek, goazene zajai és vízipipa szörcsögése viszont annál gyakrabban.

deviantartAz öntudatos érdekérvényesítő

Általában negyvenes éveiben járó férfi alakját ölti. Hangja mindig fenyegető, dühe hol más lakók, hol a közületek, hol a "zegész rendszer" ellen forr, de ne legyenek kétségeink: előbb-utóbb mi is a céltáblájára kerülünk. A petíciók Goethéje, a lépcsőházi tacepaók Arany Jánosa és a lakógyűlések Cicerója, betéve tudja minden illetékes és az összes lakó összes telefonszámát, a saját jogait pedig jobban ismeri, mint a családját. Ha már szóba kerültek: a családja mindig csak a háta mögött látható, együtt is sokkal kisebbnek tűnnek nála, amúgy pedig láthatóan szégyellik. Erre, valljuk meg, okuk is van, amikor nem hajlandó beengedni a kaputelefon-szerelőt a lakásába, mert az magánterület, vagy perrel fenyegeti a közös képviseletet, amiért annak ellenére sem engednek el neki két heti szemétszállítási díjat, hogy papírokkal tudja igazolni: 14 napig teljes családjával nyaralni volt, és ezalatt nyilván semennyi szemetet nem termeltek.

deviantartA csintalan kisgyerek

Valamiért mindig fölöttünk lakik és/vagy az ablakunk alatt játszik. Beszélni még akkor sem nagyon tud, ha a kora ezt már indokolná, viszont nagyon szépen tudja ordítani nemétől függetlenül, hogy "váááááá". Szereti a dömperét és a kisautóit legurítani a lépcsőkön, a babáit kidobálni az ablakon, egyedül is hajlamos fogócskázni, de olyankor is van annyira hangos, mint egy közepes méretű játszótér, és úgy közlekedik, mint egy tank. Mondani sem kell: sírásban, hisztiben is nagyon erős, és tökéletesen immúnis a szomszédok dorgálására, pedig előbb-utóbb még a leginkább béketűrő gyerekbarátokból is előhozza az állatot. Nála már csak a szülei kellemetlenebbek, ugyanis mindig harciasan az ő pártját fogják, bármennyire is nyilvánvaló, hogy a gyerek a hunyó. Persze mit is várunk: nem véletlenül lett olyan a kölyök, amilyen.

deviantartAz ezermester

Többet látni a pince és a padlás ajtajában, mint a saját lakásáéban, általános viselete a kezeslábas, de minimum egy kantáros nadrág, a kezéhez hozzá van nőve a csavarkulcs és/vagy a kalapács, és a szemeivel szinte soha nem néz, hanem mér és méreget. Szerencsés esetben az autója rabja, ilyenkor nagyon szórakoztató hétvégi program az emeleti lakóknak kihajolni az ablakból, és nézni, ahogyan darabokra szedi, majd újra összerakja az egyébként tökéletesen működő járművet, de ez a ritkábbik eset. Többnyire ugyanis inkább a lakását "csinosítgatja", méghozzá főleg fúrógép, parkettacsiszoló és flex segítségével, jellemzően szombat reggel 6-7 óra tájban. Egészen addig érthetetlen, hogy miért nem fejezi be soha a felújítást, amíg egyszer eszünkbe nem jut, hogy talán most a hasznunkra is lehet, és tanácsot kérünk tőle – akkor ugyanis kiderül, hogy még elmondani sem tudja értelmesen, mit kell csinálni.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés