free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Kimatekolt kapcsolat

Borsa         Címkék: érzelem, kapcsolat, párkapcsolat, púder 3 hozzászólás

Szerelmi kapcsolataink apró torzításai nem garantálnak semmit. A tartós kapcsolathoz reálisan vagy retusálva kell észleljük társunkat?

Az első számú illúzió, nexusaink startpontja és abszolút alfája természetesen szerelmünk külsejével kapcsolatos. Számos vizsgálat kimutatta, hogy választottunk vonzerejét hajlamosak vagyunk jóval pozitívabban értékelni annál, ahogy ő önmagát látja, illetve ahogy őt mások – a furcsamód nem-szerelmes többiek – észlelik. Ezek szerint mindnyájan Adonisz-alteregókat vizionálunk az öt-tíz év alatt elkoptatott, kopaszodó-pocakos csávóink helyére – na és?



Bár szeretjük a kövérség és a fogszabályzó-viselés purgatóriumát túlélni segítő anyánk szavait visszhangozni – "Nem a külcsín drágám, hanem a belbecs!" –, azért tenyeret a bal mell fölé: hányan cserélnénk le Johnny Deppet Zámbó Árpira, csak mert "olyan kedves"? Az evolúciós pszichológusok az "önreklám-elmélettel" igyekeznek a megnyerő külső óriási kulturális jelentőségét megmagyarázni. Eszerint a dögös mell-derék-csípő aránnyal bíró hölgyek a termékenységüket, a kigyúrt csávók pedig a biztonság megteremtésére való képességüket, illetve a dominanciájukat mutatnák harsányan a környezetük felé (a "természetes" jelek visszakódolásához persze nem szükséges olyan hosszadalmas tanulási folyamat, mint amikor egy replika órát próbálunk a valódi Omegától elkülöníteni; az "izmos pasi = védelem" összefüggés felismerése veleszületettnek tűnik).

A társas viselkedés elemzői az etológusokkal ellentétben inkább úgy vélik, hogy a szépség a sztereotípiákon keresztül hat (így olyasmiket is meg tudnak magyarázni, hogy a női termékenységszimbolika ellenére hogyan láthatjuk kívánatosnak a napjainkban divatos sovány modelleket is). A szép embereket hajlamosak vagyunk barátságosabbnak, érdekesebbnek, jobb humorúnak látni, míg a kevésbé daliásakat butábbaknak, érdesebb modorúaknak címkézzük. (Az önbeteljesítő jóslatok logikája szerint persze előbb-utóbb valóban kellemesebb társaság lesz egy szociábilisebbnek látott, és akként is kezelt szépség, mint kevésbé esztétikus társa.)

Jobb randiesélyek/csodásabb személyiségvonások ide vagy oda, többségünk sajnos nem a szívdöglesztés non plus ultrája. Sebaj: itt támadhatnak a pozitív illúziók! Úgy tűnik, minél erőteljesebben idealizáljuk a partnerünket a viszony kezdetén – azaz minél szemrevalóbbnak és kívánatosabbnak látjuk –, annál szerelmesebbnek érezzük magunkat, illetve annál intimebbnek és szenvedélyesebbnek éljük meg a liezont. A favorizálás mértéke egyáltalán nem függ össze azzal, hogy milyen az illető a valóságban, sőt! A szerelmesek sztároló értékelései a társuk külalakjáról sokszor köszönő viszonyban sincsenek azzal, ahogy a józan környezet vélekedik. A jóképűség kivetítésével párhuzamosan persze egy csomó egyéb, remek jellemzővel is felruházzuk az udvarlónkat. Rózsaszínköd-gép indul, hibák elfelejtve, kozmetikázva, ellentettbe fordítva, és máris működik a varázslat!



Jobban mondva: muszáj működnie. A szerelembe esés nagyrészt arról szól, hogy képesek vagyunk-e minél cirkalmasabb romantikus történeteket szőni/összeábrándozni az idealizált Másikról, és az ő szemlencséjén keresztül megszépített önmagunkról. Sötét verem? Önámítás? Lehet, viszont úgy tűnik, a kezdeti szédület hiánya később behozhatatlan. Minél erősebben idealizálták a párjukat egy amerikai vizsgálatban részt vevő házastársak a kapcsolat indulásakor, annál valószínűbben rajongtak érte 5, illetve 10 évvel később. Vagyis a hosszan tartó, stabil és boldog kapcsolat egyik előfeltétele, úgy tűnik, éppenséggel az, hogy ne reálisan, hanem bizony alaposan "kiretusálva" észleljük a választottunkat. A pozitív illúziók a későbbiekben abban is segítenek, hogy a "fantasztikusnak" vélt imádottunkkal megfelelően alakítsuk a kommunikációt, ami, mint tudjuk a sikeres kapcsolatok alapköve. (Brad Pitt-epigon kedvesünkhöz ergo barátságosan, kíváncsian és nyíltan szólunk, ám egy idő után, amikor szánalmas csinovnyikká csúnyul a szemünkben, már megelégszünk a foghegyről odavetett "Mi van?"-okkal is – ami a vég kezdete, ugyebár…).

A sulykot nyilván a kapcsolataink esetében sem kell túl messzire hajítani. Számos ellenpélda árnyékolhatja cikkolvasásban fáradó szemünket olyan asszonyokról, akik alaposan bevásároltak egy-egy házasságszédelgő szélhámossal. Mindannyian ismerünk nőket, akik a gyűrűcsere után azon kapták magukat, hogy egy súlyos alkoholbeteggel vagy drogfüggővel élik át a keserű mézesheteket, majd a brutális agresszióba torkolló mindennapokat is. A "szerelem vak" mondást javítsuk inkább "gyengén látóra". Legyünk képesek néha-néha reális üzemmódra kapcsolni, és észrevenni a fenyegető veszélyeket, ugyanakkor ha egyfolytában stabilan állunk a vérvaló talaján, sohasem leszünk képesek elvarázsolódni. Anélkül pedig, úgy látszik, a leginkább kimatekolt, szögmérővel, vagyonnyilatkozatokkal és pszichótesztekkel összeillesztett kapcsolatok sem húzzák az ásó-kapa-nagyharangig.


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés