free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Tavaszi fáradtság - és ami mögötte lehet

Borsa         Címkék: fáradt, március, púder, tavasz 1 hozzászólás

Ha nem töltjük időnként semmittevéssel az estét, szervezetünk fel fog lázadni. Itt a tavasz, jön a fáradtság, engedjük meg magunknak a semmit tevés luxusát.

Mindannyiunk számára ismerős jelenség, hogy márciustól májusig szájzugra száradó nyállal, horkantva-sóhajtva alszunk a távolsági buszon, vadidegen utastársunk válltömésén, a kétszáz méterre lévő kocsmáig is taxit hívunk, és körzővel cakkozzuk a tenyerünket, csak hogy kibírjuk ájulás nélkül a matekórát. Beöntünk, kipurgálunk, savanyúkáposztalé-böjttel tisztogatunk, mégis: a tavaszi fáradtság, ha rövid időre is, de megbízhatóan visszatér. A legtöbben nyafogás nélkül - sőt, inkább lazára engedett derékszíjjal - vesszük tudomásul, hogy az idei majálison sem a mi dekoltázsunkra biggyeszti a főnök a kiváló dolgozóságunkért járó aranyplecsnit. Így inkább tűsarkaink magasából pislogunk laposakat a metróüléseken terpeszkedő kamaszfiúkra, kókadozunk, pihegünk, élvezzük, hogy van kézzelfogható okunk 12 órát szunyálni a hétvégén.




Előfordulhat azonban, hogy a fáradtság nem ér véget. Mi lehet az oka, hogy öt hete nem épültünk fel igazán a vírusfertőzésből - oké, a mandulánk már nem akkora, mint egy medicinlabda, és egy napra elég a tízes papírzsepi is, de a "betegség" szubjektív érzete, az erőtlenség/gyengeség mit sem változott -; miért nem vagyunk képesek kiheverni egy fél évvel ezelőtti szakítást, lakásfelújítást, munkahelyváltást? Ha az állandó fáradtság, kimerültség mellett szédülést, fejfájást, izom- és ízületi fájdalmakat vagy ujjkörnyéki bizsergést is tapasztalunk, valamint ha már elegünk van a háziorvosunk "Ugye, én megmondtam?!" pofavágásaiból, amikor a huszadik negatív leletet nyújtja át, kezdhetünk gyanakodni, hogy úgynevezett krónikusfáradtság-szindrómában szenvedünk.

A probléma a legtöbb betegséghez hasonlatosan számos okra vezethető vissza. Az ásványianyag, illetve vitaminhiányon át az önkényeztetést csak a szökőévenként beiktatott nagymamalátogatáskor engedélyező életmódunkig, számos tényező felelőssé tehető a tünetegyüttes kialakulásáért. A pszichológusokat természetesen a sav-lúg egyensúlynál és a csakráink állapotánál jobban érdekli az önmagunkhoz való viszony milyensége. Ha az osztályvezető kritikájától való félelmünkben, este tízkor már a takarítónőnek kell kiebrudalnia az irodából, csak hogy hazaérve a forró fürdő, vagy a társunkkal való szeretkezés helyett szögmérővel hajtogassunk egymásra atlétatrikókat, és színsorrendbe állítsuk az ezidáig témakörök szerint csoportosított könyveket, nos, talán beismerhetjük, hogy maximalisták vagyunk. Nem merünk hibázni. Tartunk attól, hogy a legkisebb ballépésünk is a Jelenések Könyvében vázolt borzalomlavinát indíthatja el: mindenki számára nyilvánvalóvá válik - amit egyébként csecsemőkorunk óta sejtünk és takargatunk idegen szemek elől -, hogy alkalmatlanok, értéktelenek, nullák vagyunk. Amíg teljes az erőbedobás, amíg nonstop ellenőrizzük, hogy tökéletesek vagyunk-e, addig talán nem derül ki. De ha lazul a fegyelem...




A krónikusfáradtság-szindrómában szenvedők első körben egyszerűen nem akarnak tudomást venni a kimerültségről. Fej jó mélyen a homok alá: amit nem nevezünk nevén, az nyilván nem is létezik. Az önáltatást többnyire megfejelik a teherbíróképesség további sanyargatásával: "Nem lehetek fáradt, s hogy ezt bebizonyítsam magamnak, kétszer annyit fogok gályázni". A testi-lelki összeomlás persze nem sokáig várat magára, s ilyenkor gyakran az is előfordul, hogy a beteg a ló másik oldalán találja magát. Mivel mostantól komoly, diagnosztizált páciens, igyekszik kímélni magát. Naphosszat bámulja a Cartoon Networköt az ágyból, teafőzésre idős nénjét ugrasztja át a szomszéd kerületből, a mobilját lehúzza a vécén (ne tévesszen meg a pálfordulás, mindez a perfekcionizmus érméjének pusztán a másik oldala: ha nem lehetek tökéletes, inkább ne is csináljak semmit). Mivel a szervezet minimálüzemmódra kapcsol, természetes, hogy mondjuk egy egyébként frissítő tusolás is baromira elfárasztja az ágyban fekvőt, aki a kókadtságára mint a súlyos kór újabb bizonyítékára tekint ("Ha egy fürdéstől is kikészülök, nyilván nagyon súlyos betegségem lehet!"). 


Mivel a baj több lábon áll, több ponton is kell beavatkoznunk: az alapos orvosi kivizsgálás, immunturbó és életmódváltás mellett, a pszichoterápia elsősorban a viselkedést és a szemléletet veszi célba. A terapeuták egyrészt próbálják megvilágítani az összefüggést a kímélő fokozatra kapcsolás és a fáradtság érzése között, illetve aktívabb életmódra ösztönzik a klienseket. Másrészt - és hosszú távon ez a lényegesebb - igyekeznek szétbombázni a tökéletességről alkotott hibás feltevéseket. A cél, hogy a "Mindig mindenben a legjobbnak kell lennem!"-féle önkárosító szövegeinket jóval reálisabbakra cseréljük, és hogy tudjuk is alkalmazni azokat (például amikor egy nap alatt nem készülünk el egy, a posztmodern tudományt romba döntő, zseniális kutatási tervvel, akkor ahelyett, hogy olyasmikkel csesztetnénk magunk, mint "Ekkora lúzert! Ki fognak rúgni!", inkább nézzük a valóságnak megfelelően a dolgokat: "Ennyi idő alatt lehetetlen befejezni. Holnap jelzem a főnöknek, hogy vagy néhány nap haladékra, vagy némi segítségre volna szükségem"). A legfontosabb azonban, hogy ne odázzuk el a döntést: ha már jó ideje tapasztaljuk magunkon a tartós fáradtság jeleit, irány a rendelő! Amíg lábra tudunk állni.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés