free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Születési sorrend: versengés egy életen át

Borsa         Címkék: család, gyerek, púder, szülő, testvér 1 hozzászólás

A testvéreken való gyakorlás az evolúciós versengés egyik tipikus formája. A személyiség kialakulásában fontos szerepet játszik, hányadik gyerekként születünk.

Míg Alfred Adler, a testvérsorrend első kutatója szerint a születési sorrendből a testvérek személyiségére lehet következtetni, addig Frank Sulloway, a Lázadónak születni című bestseller írója továbbmegy. Szerinte is a családi rangsor mentén alakulnak a gyerekek tulajdonságai, viselkedésük, intelligenciájuk, de még a későbbi társadalmi érvényesülésük is megjósolható. Ennek fényében elképzelhető, hogy nemsokára az állásinterjúkon még arra is rákérdeznek, hányan voltatok testvérek a családban. A testvéri kapcsolat ugyanis az evolúciós versengés egyik tipikus formája, ahol a túlélésért folytatott harc lényege a különböző szerepek megszerzése és megtartása.



A többgyerekes családban a testvérek mintegy gyakorolást végeznek az életben később előforduló társadalmi helyzetekre. Azonban a figyelemreméltó kutatások ellenére sem lehet kőbe vésett következtetéseknek tekinteni ezeket, hiszen mindig előfordulnak olyan esetek, ahol a szülők nevelési módszere, kirívó események vagy az előző generációktól örökölt külső-belső jegyek miatt pont ellentétesen fejlődnek a személyiségek, mint ahogy a rangsor „előírná”.

Egykék

„Egyfelől élveztem a monopolhelyzetemet, mert csak velem törődtek, és márkás cuccaim is lehettek. Másfelől túl sokat foglalkoztak velem, ezért maximális teljesítményt vártak el tőlem. Néha unatkoztam is. Szívesen megosztottam volna egy testvérrel az élményeket, jókat dumálhattunk, játszhattunk, nevetgélhettünk volna együtt. A szüleim nehezen élték meg az elszakadásomat, azóta is sokkal többet kell foglalkoznom velük felnőttként, mint ahol a testvérek között ez megoszlik” - mondja Tibor, akit nemrég neveztek ki munkahelyén osztályvezetőnek. Ő épp alátámasztja a Berkeley Egyetem orvosa, Sulloway megfigyeléseit, miszerint az egykékre - a rájuk nehezedő szülői elvárások miatt - jellemző az eredményorientáltság és a domináns szerepvállalás, ugyanakkor nehezebben alkalmazkodnak az alárendelt, beosztotti viszonyokba.

Sokan mondják, hogy az egykék önzőbbek, hiszen senkivel nem kellett osztozniuk a szereteten és az anyagiakon, otthon csak körülöttük forgott a világ, és minden kívánságukat teljesítették. Az egyedül felnőtt emberek nemegyszer megkaphatják azt, hogy „jé, nem is látszik rajtad, hogy egyke vagy!”. Pedig sokan közülük azt vallják, hogy olykor sértetlenebb lélekkel rendelkeznek, mint testvérek közötti felnőtt társaik, hiszen nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a teljesen eltérő személyiségű testvérektől bizony nemcsak szeretetet, hanem utálatot, egész életre kiható sérüléseket is lehet kapni. Az meg egyáltalán nem bizonyítható, hogy egy szem gyerek mivoltuk miatt irigyebbek lennének, vagy kevésbé nyitottak a társaságra.         

Idősebbek, legidősebbek

„Szerintem az sem mindegy, milyen neműek a testvérek. Mikor az öcsém nyolcéves koromban megszületett, apám számára szinte megszűntem létezni, mert mindig fiúra vágyott. Szerintem onnan datálódik az én komoly önbizalomhiányom” - meséli Nelli, aki nyelvtanárnő. Ha rossz jegyet kapott, apja nem fukarkodott az ütésekkel, a testvérét csak megdorgálta. Kamaszkorában öt perc késésért vagy szemtelenségért szintén pofon vagy büntetés járt, öccse viszont bármit megengedhetett magának, amitől fennhéjázó stílusa csak egyre burjánzott.

Édesanyaként Nelli elhatározta, hogy férjével együtt mindent elkövet, hogy náluk ne sérüljön a nagyobb gyerek azzal, hogy kistestvére születik. „Felkészítettük, sokat beszélgettünk vele, tudtuk belül, hogy nem fogjuk megkülönböztetni őket. Négyéves kisfiunk mégis allergiás asztmával és pszichés problémákkal reagált húga érkezésére. Elkeserítő, hogy még tudatosan, minden igyekezet ellenére sem lehet teljesen kiküszöbölni az érkezési sorrend adta karmát” - filozofál a testvéri státuszok által meghatározott hátrányokról.

Pedig biztos léteznek előnyei is. Frank Sulloway szerint például az, hogy az elsőszülöttek szülőktől átvállalt felelőssége és hatalma a munkahelyükön extrovertáltságban, segítőkészségben, következetességben, magabiztosságban mutatkozhat meg. Mivel döntéshozóként eredményesebbek, jobban odafigyelnek a munkájukra és a részletekre, sokan viszik a vezérigazgatóságig vagy válnak politikusokká. Viszont abban a pillanatban elbizonytalanodhatnak, ha nem egyértelmű számukra a szerepek felosztása, vagy valamilyen újítást várnak el tőlük. Ezt az átlagolt jóslatot azonban át tudja húzni a rossz nevelési módszer, amint azt Nelli esete mutatja, hiszen ő a mai napig nem tudta feldolgozni apja viselkedését, ami testvérével való kapcsolatára is rányomta a bélyegét. Persze negatív irányba.
 
„Szendvicsben” nevelkedők

Pszichológusok azt mondják, hogy a testvérstátuszok közül legtöbbször a középre született, úgynevezett „szendvicshelyzetben” lévő emberekkel találkoznak rendeléseiken. Ők ugyanis már nem kapják meg az elsőnek kijáró „kiskirály” szerepkört, és ha még a harmadik is gyorsan követi őket, nem részesülnek a nekik kijáró két-három év odafigyelésben. Persze ez sem történik mindig így. „Nem tudom, hogy csinálta anyukám, de se gyerekként, se felnőttként nem érzem úgy, hogy kimaradt volna valami az életemből, vagy hogy elhanyagoltak volna. Pedig egyedül nevelt minket. Azt hiszem, egymásra voltunk utalva, és eszünkbe sem jutott rivalizálni, inkább együttműködtünk, és jóban voltunk” - emlékszik vissza gyerekkorára Nóra.



A középsők többsége mégis úgy érzi, ki kell törnie a sorból, ezért megfigyelések szerint rugalmasabbak, nyitottabbak, kreatívabbak, liberálisabbak és empatikusabbak társaiknál. Ugyanakkor hajlamosabbak a lázadásra, és a gyerekkori kisebb felelősség miatt könnyebben kockáztatnak vagy engednek a kalandnak. A legnagyobbaknak járó hatalom, és a legkisebbeket kitüntető figyelem hiányában jókora diplomáciai érzékükkel és alkalmazkodó képességükkel sokuknak sikerül is kitűnnie a sorból.    

A legkisebbek

Úgy tartják, hogy a harmadiknak vagy többediknek születettek egyből a figyelem központjába kerülnek, mindenki őket kényezteti. Ugyanakkor a népmesékben az elnyomottként, kiközösítettként élő legkisebbek viszik mindig a legtöbbre, és megmutatják a világnak, hogy bátrabbak, okosabbak nagyobb testvéreiknél. „A szüleim tudták, hogy én vagyok az utolsó gyerekük, ezért egy korszak lezárásaként tényleg sokat babusgattak, és talán több időt is kipréseltek nekem a szigorúan beosztott napjukból. A véleményemet mégis nehezebben tudom érvényesíteni a családban mind a mai napig, a tesóim is sokszor lehurrognak, pedig ugyanolyan felnőtt vagyok már, mint ők” - mondja Péter, aki zenészként keresi a kenyerét.

Egyszóval bármelyik családi státuszba pottyantott minket a véletlen, a mérleg két serpenyője a rohanó évek alatt ide-oda billeg, de egy egészséges családban közel ugyanannyit az előnyök és ugyanannyit a hátrányok irányába. Ennek köszönhető, hogy a gyerekkorukban vérre menő harcokat folytató testvérekből felnőttként jó tesók válhatnak, vagy hogy még a rossz szülői módszerek dacára is közel kerülhetnek az egymás ellen nevelt emberek. A kivételek pedig erősítik a szabályt.


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés