free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Új fogadalom a láthatáron

Fiáth Tita         Címkék: egészség, lélek, önismeret, szilveszter, újévifogadalom 1 hozzászólás

Aki nem önijesztgetéssel készül a nemszeretem-feladatokra, hanem a magába vetett hittel operál, az képes lesz örülni az eredményeknek. Az újévi fogadalmakról.

Mielőtt szemérmetlenül összefogdosnánk néhány kéménytisztító szakembert, és a másnaposságtól nyöszörgő gyomrunkba lapátolnánk a jövő évi bőség garanciájaként számon tartott lencsefőzeléket, már többnyire torkig vagyunk a terveinkkel. A kábé ősz óta színezgetett vágyálmainkkal arról, hogy január elsejét követően az énideálunk lebucskázik a földre, és rövidesen olyanok leszünk, amilyenek mindig is szerettünk volna. Teljesülhetnek-e azok a Nagy Átalakulással kapcsolatos fogadalmaink 2010-ben, amiket az óév(ek) első heteiben egyszer-párszor már csúnyán elbuktunk?

Talán "kamugyanúsan" hangzik, de azok, akik dédelgetnek némi pozitív illúziót magukról, sokkal boldogabbak és egészségesebbek, mint a világot, s benne önmagát is hótreálisan szemlélő, depressziós nagyátlag. Pszichológusok egy része többnyire épp az ellenkezőjét állítja: szerintük a "pszichésen egészséges" személy pontosan, azaz a valóságnak megfelelően észleli önmagát. Aki önző, utálatos leányként Teréz anyának, vagy százötven kilósan is Scarlett Johanssonnak véli magát, hamar kiérdemli a lelki zavarok valamelyik cifra címkéjét. Ha újabban viszont a torz észlelésért jár a pont, akkor hol fészkel pontosan a belső harmónia?



Úgy áll a dolog - legalábbis néhány rafináltan tervezett és kivitelezett kutatás tanúsága szerint -, hogy az élettel elégedett, kiegyensúlyozott személyek a tényleges valószínűségekhez képest túlbecsülik az előttük álló örömteli dolgok megtörténésének esélyeit (és ezzel párhuzamosan lebecsülik a negatívumokat és a kockázatokat). Mondok egy példát. A fél éve a depresszió örvényében kapálózó csaj úgy tántorog haza a szilveszteri buliból, hogy előre látja: másnap reggel mézes kakaóval és bejglirudakkal indít az öt kilométeres futás plusz South Beach diéta helyett - ahogy azt a fogadalomnaplóba naivan beírta anno! -, hiszen kvázi-részegen nagyjából ahhoz lesz ereje, hogy lemondja az újévi Quimby-koncertmeghívást. Kacsintsunk össze: igaza van - s őt igazolja majd a másnapi valóság is. Ezzel ellentétben "irreálisan optimista" társnője még reggel hatkor danolászva is elhiszi, hogy másnap délután majd elbotorkál az uszodába, és leússza a kitűzött ötven hosszt. Ébredés után vagy az történik, hogy a terv felülírja a kínzó testérzéseket - vagyis példánk hölgye meggyőzi magát arról, hogy a hányinger/fejfájás kombó épp a klóros víz illatától szelídül -, vagy otthon marad ugyan, de képes elfogadni, hogy ettől nem omlik össze az újévi építmény, és a másnapi sport is ugyanolyan jótékony évnyitó aktus lesz, mint a január elsejei (lett volna).

A lelkileg kiegyensúlyozottak tehát úgy vélik, hogy a valóságosnál kisebb az esélyük súlyos betegségben elhalálozni, közlekedési balesetet szenvedni, vagy börtönbe kerülni. Ezzel párhuzamosan azonban bíznak abban, hogy a karmának fittyet hányva űrhajósok, manökenalkatúak vagy múlhatatlanul szerelmesek lehetnek még ebben a létformában. Az önmagukba vetett hit oly módon képes "hegyeket mozgatni", hogy az optimizmus számos új tevékenység kipróbálására, illetve nagyobb erőfeszítésre és kitartásra sarkallja őket. Ha hiszek abban, hogy lefutom a félmaratont, legalábbis benevezek a versenyre. Ha az ötvenedik cigileszokás után is bízom abban, hogy ez a mostani végre sikerülni fog, akkor a korábbi buktatókat szem előtt tartva valóban adok magamnak némi esélyt/bizalmat (amit a környezetemben talán már senki sem előlegez meg nekem). Kutatások szerint a pesszimizmus egyetlen esetben bizonyul "kissé hatékonynak" a teljesítményeink szempontjából. Amikor iskolai megmérettetések előtt mondogatjuk, hogy "Jaj, ez annyira kemény, hogy tutira elkaszálnak!" - nos, ez egyes embereket a vizsgaidőszakban meghirdetett bulidömpingen való részvétel helyett inkább könyvtárazásra sarkallhat. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy aki nem önijesztgetéssel veszi rá magát a nemszeretem-feladatokra, hanem inkább a magába vetett hittel operál, nemcsak jobban teljesít, de képes örülni is az elért eredményeknek.



Az újévi fogadalmakra visszatérve: az élet egyéb területeihez hasonlatosan nyilván itt sem kéne a szkizofréniát súroló torzításokkal élni az önmagunkra vonatkozó pozitív illúziók megfogalmazásakor. Higgyük el nyugodtan, hogy nem fogunk vérvörös arcbőrrel dadogni az államvizsgán, hogy megtaláljuk álmaink lovagját, ha végre fényképpel is be merünk jelentkezni a társkeresőre, és feleannyi vörösborral is át tudunk vészelni egy baráti összejövetelt, mint korábban. Ugyanakkor valószínűtlen, hogy a wellingtoni vaddisznószeletek receptje elsőre sikerülni fog, ha szilveszterkor még a virslit is a kamrában bujkáló nagyanyánk készítette el éjfélkor. Bár roppant hasznosak az illúziók, a valóság kiélezett Freddy-karmai könnyen megsebeznek, ha nem tartjuk tiszteletben az optimizmus és az álomvilág tartományai közötti halovány határvonalat. Hogy mekkorát "hazudhat" magának az ember őszintén ahhoz, hogy legyen ereje végighaladni a kitűzött úton; vagy hogy mennyire legyen józan legbelül, amikor éppen elviselhetőbbé "torzítja" a világot önmagának - nos, a mérték eltalálásához kell némi önismeret és szerencse is. Mindkettőből egy rahedlivel kívánok az új esztendőre minden kedves Borsaolvasónak!



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés