free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A nő, aki egy évig nem vásárolt

Borsa         Címkék: életmód, pénz, szokások, újságírónő, vásárlás 23 hozzászólás

A Föld megóvásához szeretett volna hozzájárulni az a brit újságírónő, aki egy évre vásárlásmentes életmódra váltott. Rengeteg pozitív tapasztalatot gyűjtött.

Egy brit író-újságíró Samantha Weinberg tavalyelőtt elhatározta, hogy egy éven keresztül nem vásárol. Nem anyagi okokból, sokkal inkább a környezet megóvása érdekében próbálta ki a vásárlásmentes életformát. Tapasztalatairól a Daily Mailben számolt be.

399 óra, 46 perc

Samantha dolgozó anyaként mindig is megengedhetett magának némi "megérdemelt költekezést". Előfordult, hogy ennek gyümölcse egy 450 fontos Vivienne Westwood koktélruha lett, melyet aztán összesen kétszer vett fel, máskor 250 fontot adott egy Emma Hope csizmáért, vagy épp 100 fontot költött egy tégely fiatalító arckrémre.

www.dailymail.co.uk
Samantha Weinberg

Egy felmérés szerint a brit nők évente 399 óra 46 percet töltenek vásárlással. Ebből 100 óra ruhák, míg 40 óra cipők vásárlására megy el, 94 órát az élelmiszerboltokban, 31 órát pedig könyvesboltokban töltenek, és így tovább. De vajon a nők fel tudnák-e adni a vásárlást, és ha igen, vajon csak a pénztárcájukban maradna több pénz, vagy jobban is éreznék magukat? - tette fel a kérdést újév napján Samantha, amikor elhatározta, hogy egy évre megváltoztatja az életét.

"Az első napok remekül teltek. Otthon maradtam a családdal, és szinte szentnek éreztem magam. Nem volt szükség arra, hogy elhagyjuk a házat. A gyerekeink, a 7 éves Alfie és az 5 éves Notty még elvoltak a karácsonyra kapott könyveikkel és játékaikkal, a hűtő pedig tele volt szezonális maradékokkal" - számolt be az első napok idillikus hangulatáról a nő. "Aztán elkezdődött az iskola, nekem pedig be kellett mennem Londonba egy találkozóra. A boltok a Kensington High Street-en a szirének dalát zengték."

Samantha azonban ellenállt. Kizárólag a legeslegszükségesebb portékákat szerezte be készen - így az alapvető élelmiszereket, mosószert, izzókat vagy épp gyerekcipőt -, jótékonysági boltokat látogatott és növényi magvakat vett. "Az első hat hétben elkezdtem gondolkodni azon, hogy mit jelentett nekem a vásárlás. Jutalomként használtam, hogy megünnepeljek például egy fizetési csekket, vagy kényeztetésnek, ha épp nem jól mentek a dolgok érzelmileg vagy fizikailag. Hihetetlen, hogy mennyivel vékonyabbnak tudod érezni magad egy új szoknyában, legalább egy napra." A nő rádöbbent, hogy mennyi mindent vásárolt korábban, amire nem is volt igazából szüksége, s arra is, hogy mennyi felesleges időt ölt a vásárlásba. Döntésének hatására persze ez is megváltozott, hiszen ahelyett, hogy a boltokat járta volna, múzeumokat és galériákat látogatott vagy parkokban sétált. Az év első hónapját pedig úgy zárta, hogy mindösszesen nem egész 500 fontot költött el a legszükségesebb dolgokra. Az előző évi bankszámlakivonatait előásva arra jutott, hogy ez az összeg körülbelül akkora, amennyit korábban havi szinten csak olyan cuccokra vert el, amikre szinte nem is emlékezett.

Kihívások

Az első meleg márciusi napok aztán az első komolyabb próbatételt is magukkal hozták, hiszen a téli ruháktól megszabadulva Samanthán eluralkodott a "nincs egy rongyom, amit felvegyek" érzés. Aztán a szekrényekben és a fiókokban kutakodva hamar rájött, hogy mennyi ruhája van. "Akkor is bőven lett volna mit felvennem, ha a mosógépet egy hónap szabadságra küldöm."



A következő komolyabb kihívást a férje március végi születésnapja jelentette, hiszen a mi kultúránkban a szeretet kifejezésének egyik bevett módja az ajándékozás. És ugyebár minél jobban szeretünk valakit, annál többet szeretnénk költeni rá. "Mindenképp akartam adni valamit Marknak, ahogy a gyerekek is. Hetekig tanácskoztunk, de hiába közeledett a születésnap, nem kerültünk közelebb a megoldáshoz. A fiam, Alfie azt találta ki, hogy adjak neki egy kis pénzt, amiből ajándékot vásárolhatna Marknak." A nő kétségbeesésében kis híján beleegyezett az ötletbe, ám az utolsó pillanatban csomagot kaptak egy művész barátjuktól, aki egy festményt küldött köszönetképpen azért, mert az előző évben pár napot náluk tölthetett. "Ezt jelként fogtam fel, becsomagoltam egy darab, tavaly karácsonyról maradt csomagolópapírba, és ezt adtuk Marknak, egy csokor kankalin kíséretében. A gyerekek is megrajzolták a képet a saját változatukban, ezeket aztán bekereteztünk és az alkotások most együtt lógnak az íróasztala felett."

A gyerekek születésnapja is fejtörést okozott Samanthának, végül Alf-ot popkoncertre, Notty-t pedig három barátjával lovaspiknikre vitte, arra való tekintettel, hogy a kicsiknek nagyon sokat jelent ez a nap. A család többi tagjának, illetve a barátoknak házi készítésű ajándékokat adott: a testvérei mini gyógynövénykerteket kaptak, a barátainak pedig jótékonysági boltokban beszerzett, csinos teáscsészékből készített gyertyatartókat. "Ez persze tovább tartott, mintha beugrottam volna egy üzletbe, de addigra már kezdtem élvezni a pénz és az idő közti inverz kapcsolatot."

"Konyhakertet is csináltam. Ezt már 14 éve, mióta ideköltöztünk, meg akartam tenni, de valahogy sose volt rá időm. Mindig dolgoztam, vagy ami még valószínűbb: vásároltam" - jegyezte meg önkritikusan.

Bolondnak nézték

A legnagyobb feladatot mégis az jelentette, hogy a vásárlásmentes életmódját elfogadtassa a más emberekkel, sokan ugyanis bolondnak nézték vagy épp meg voltak győződve arról, hogy úgysem tudja végigcsinálni. Voltak olyanok is, akik kerülni kezdték, a beszélgetések pedig elhalkultak, amikor közeledni látták. "Beletelt egy kis időbe, míg rájöttem, miért. Ezek az emberek - akik közül sokan a barátaim - úgy gondoltak rám, mint a bűntudat megtestesülésére." Úgy vélték, hogy helyteleníti azt, ha mások vásárolnak, ezért inkább rejtegették előle mindazt, amire költöttek, hasonlóan ahhoz, ahogy korábban ő maga rejtegetett a férje elől például egy túl drága cipőt. "Mindenkinek joga van, hogy saját döntéseket hozzon. Megpróbálom azt tenni, amit helyesnek tartok, de nem akarom megszabni, hogy a többiek is ezt tegyék." Mindez persze nem jelenti azt, hogy titokban ne vágyott volna olykor arra, hogy megszegje a maga számára felállított szabályokat.

Októberben aztán megjelent Samantha új könyve, a könyvbemutató parti pedig újabb kísértést jelentett. "Meggyőztem magam, hogy szükségem lesz egy új ruhára, ha nem akarom a saját partimon úgy érezni magam, mint Hamupipőke." Kivett egy nap szabadságot és vásárolni indult, de ahogy teltek az órák, minden üzletből csalódottan távozott. A partin végül egy előző évben vásárolt és csak egy-két alkalommal viselt ruhát viselt.

httpwww.guardian.co.uk
Samantha Weinberg a gyerekekkel

"Ahogy közeledett az év vége, már tudatában voltam, hogy ez az élmény sokkal többet adott, mint amire számítottam. Igen, kicsit hozzájárultam a Föld megóvásához, de annál is többet tanultam belőle." Például, hogy az idő mennyire értékes árucikk, hogy milyen az íze a maga  termelte gyümölcsnek, hogy mennyivel többet ér a férjével és a gyerekeivel töltött idő, mintha például egy játékkonzolt ajándékozna nekik, és azt is, hogy boldoggá teszi, ha nem vásárol.

"Egy és negyed éve már, hogy hivatalosan felhagytam a vásárlásmentes életmóddal. Ugyan már nem tartok be olyan szabályokat, melyek megakadályozzák, hogy beugorjak a Topshopba vagy a Space NK-ba, de ritkán érzem, hogy szükségem van erre és igazán élvezem, amikor mégis megteszem. A bevásárlókörút pazarlásnak tűnik, nem csupán pénz, hanem idő szempontjából is." Samantha észrevette azt is, hogy a gyerekei is megváltoztak. "Persze még mindig vannak olyasmik, amiket meg akarnak kapni, de ezek között több a hasznos dolog, és jobban meg is becsülik őket."

"Nem mintha nem lett volna nehéz, de őszintén mondom, hogy megérte" - vallja Samantha, aki számításai szerint több mint 5000 fontot spórolt a vásárlásmentes év során. Na, és persze rengeteg időt is. "Hidd el nekem, borzasztóan sok szórakoztató dolgot lehet művelni évente 399 óra és 46 perc alatt."



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés