free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A zaklató kérdéseket higgadtan kellene kezelni

Welmi         Címkék: kapcsolat, kérdések, magánügy, udvariasság, zaklatás 1 hozzászólás

Vannak kérdések, amelyekkel zavarba hoznak minket, sokszor a határozottság már önmagában elég ahhoz, hogy elvágjuk a további indiszkrét kérdéseket. De nem mindig.

Régen evidens volt, hogy az ismerősök kérdéseire mindig válaszolunk, tiszteletből. A tolakodó 21. században, ahol már a GPS koordináták, a mobiltelefonok hullámai és a videokamerák is többet tudnak rólunk, mint szeretnénk, felértékelődik a privát szféra. Bár a pletykalapokban és az internetes fórumokon divat világgá kürtölni titkainkat, vannak még, akik nem szívesen kötik mások orrára életük intim szeleteit.

Azt beszélik…

A kotnyelesség falusi hagyomány. A földrajzi közelség és a komaság "intézménye" feljogosította az embereket, hogy beleüssék az orrukat a másik dolgába. Természetes volt, hogy a közösség tagjai tisztában vannak egymás anyagi helyzetével és családi problémáival, a házasság nehézségeitől a gyermeknemzési gondokig. Manapság még mindig halljuk falun élő barátainktól és családtagjainktól, hogy ahol ők élnek, ott mindenki tud mindent.



A város ezzel szemben szétszabdalta és újrarendezte a közösségeket: nem vagyunk csak azért jóban valakivel, mert egy osztályba jártunk és anyukáink ismerik egymást vagy mert két ajtóval arrébb lakik. Életünket szívesebben osztjuk meg az általunk választott személyekkel, mint a családilag vagy élőhely szerint kijelölt emberekkel, és ez már csak természetes. Azoktól, akikre rábízzuk apró-cseprő dolgainkat, biztonságot várunk, és egyfajta garanciát, hogy mondandónk nem jut illetéktelen fülekbe. Így aztán nem számít bűnnek, ha egy akármilyen jöttment, évek óta nem látott ismeretlen ismerős rákérdez családi és anyagi helyzetünkre, mi pedig legszívesebben elküldenénk őt a Szaharába sípályát egyengetni.

Miért nincs még gyereked?

Időről időre fel kell mutatnunk az elért eredményeket: diplomát, férjet, gyereket, karriert. Ha a kijelölt úttól eltérően alakítjuk az életünket, már jönnek a türelmetlen kérdések. Miért nincs fiúja ennek a lánynak? Már olyan régóta együtt vannak, miért nem házasodnak össze? Miért albérletben élnek saját lakás helyett? Már évek óta házasok, hogy-hogy nincs még gyerekük? Etapokban mért életünket kérésre meg kell mutatnunk a nagynéniknek, nagypapáknak, a szülők barátainak, mert így neveltek minket. Azonban a fontos állomások gyakran a legintimebbek: szerelem, összeköltözés, házasság, gyerekvállalás - amelyek nem a kíváncsi tömegen, csupán két emberen és a lehetőségeiken múlnak. Az örömökön jó osztozni, de az is érthető, ha azt intimitásban akarjuk megélni. Néha jó kiönteni a szívünket egy rég nem látott ismerősnek, de ezt nem lehet kötelezővé tenni. Illetve meg lehet próbálni, csak akkor nem ér csodálkozni, amikor a szegény kislány megrogyik a teljesítménykényszerben.



Noémi huszonnyolc éves, hat éve vannak együtt férjével, és a joker kérdés egy ideje ugyanaz: babát nem terveztek? Bár terveznek családot, fontosnak tartják, hogy gyermekeiknek megfelelő érzelmi hátteret biztosítsanak, és ehhez először a saját lelki viszonyaikat kell rendezni. "Mivel elég ellentétes családi háttérből jövünk, a nagy szerelem ellenére évekig sokat veszekedtünk, hiszen az otthon látott minták szerint akartuk élni közös életünket, de ez kivitelezhetetlen volt. A nehézségek ellenére szerettük egymást, de egy dolog bizonyossá vált: ilyen légkörbe nem való gyerek. Pszichológus tanácsára nekiláttuk kibogozni régóta hurcolt problémáinkat, amelyekhez hasonlókat minden ember ott hordoz legbelül, de csak kevesen néznek a bugyrok mélyébe. Bár már sokra jutottunk, évek munkája, amíg tisztába jövünk magunkkal, az önismeret holtig tartó játék. Közben jönnek a kérdések a munkatársaktól, volt osztálytársaktól és távoli unokatestvérektől, hogy mikor szeretnénk már babát. Meséltem volna el, hogy éppen tisztába jövünk magunkkal? Csak még több kérdést szült volna. Inkább határozottan ennyit válaszoltam: majd ha eljön az ideje. Ha tovább kérdeztek, hogy de mégis mikor, mondtam, hogy majd idejében értesülnek róla."

Sokszor a határozottság már önmagában elég ahhoz, hogy elvágjuk a további indiszkrét kérdéseket. Ha nagyon akadékos kotnyelessel állunk szemben, kérdezzük meg, miért akarja tudni. Erre a kérdező többnyire nem számít, így ezzel már meg is állítottuk. Ha pedig válaszol, kiderülhet, hogyan tovább: ha hebeg-habog, hogy ő csak úgy tudni akarja, megmondhatjuk neki, hogy ez nem egy "csak úgy elmondom" téma, és ne haragudjon, de ezt nem szeretnénk vele megosztani. Persze ilyenkor egyből ránk költheti, hogy biztos baj van, azért nem akarjuk elmondani. Döntsük el, mi a fontosabb: hogy ő mit gondol vagy hogy megmarad a biztonságérzetünk, azáltal, hogy mi választjuk meg, kinek mennyit mondunk el. Az is lehet, hogy kérdéseinek valós oka van, például saját életére vonatkozóan szeretne tanácsot kérni, és megnézni, mások hogy csinálják. Ez esetben eldönthetjük, hogy ér-e nekünk annyit a másik jóléte, hogy megosszuk vele a kért információkat.

Lóvé van elég?

Nagy pénztárcaturkászok lévén a kotnyelesek kérdéseiből az anyagi helyzet sem maradhat ki. Jól keresünk? Saját lakásban lakunk vagy albérletben? Tényleg, és mennyi a törlesztő? Anyuék segítenek, ugye? Rövidre vághatjuk az indiszkrét kérdésfolyamot, ha megmondjuk, hogy köszönjük, nem panaszkodhatunk, bár lehetne jobb is, ha pedig konkrét számokat akarnak kicsiholni belőlünk, higgadtan mondjuk meg, hogy ne haragudjanak, de ez magánügy, nem tartozik rájuk. Sokan nem merik ezt meglépni, udvariatlanságnak tartják, pedig miért is nekünk kellene rosszul érezni magunkat, ha életünk bizalmas szeleteit nem engedjük át akárkinek?



Egy aranyszabály van: a higgadt udvariasság. A kotnyelesekről pedig ne feltételezzünk rosszindulatot, a kíváncsiság emberi, mint ahogyan a nyugalom és az intimitás iránti vágy is.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés